Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

megyek seg í tse'gedre ! Fó'dhö akarta vágatni az anyja vágatni a kis farkast, mikor meglátta: - Vágd fó'dhö azt a csúnya fi rget! Mán jobban vót akkor. Jancsi nem vágta fó'dhö. Nem bizon. Eleresztette szípen, visszament az anyjáho. Az aszszon meg az óriásnak mondta: - Nem típte szíj jel a farkas a fÍjamat,elhozta a kis fiját, mán vissza is eresztette. - Ennye, ennye! No de van itt egy fíjas medve, annak a májábül ehetnél, Jgy mondd! Szíjjel típi a! (Gye le a fene! Hát kípes lett vóna szíjjeltípetni a fiját! De maj mi lesz még ezután!) Elviszi a medvének a fiját,mint amaztat. Na,jól van, hát elvitte. Meglátta az anyja: - Vidd vissza, ere meg ara! De Jancsi nem vitte vissza. Ugyanott is kapott egy süvó'tó't. Ha netalán baja lesz, maj segítkeznek neki. (Hát! A zállatok is szerettík, amír űket nem bántotta.) Nahát, akkor megmondta az óriásnak: - Elhozta Jancsi a medve fiját, de nincs rá szüksíg. Akartam, hogy agyonüsse, de eleresztette. - Na, jól van! - aszongya. - Hát van itten egy fíjas oroszlán, oda kú'dd el! Elkudte oda is.El is vitte annak a fiját is. Mán megin nem kellett, mint amazok nem kellettek. - Ereszd vissza! Üsd agyon! - Meg: - Górd el! Meg mi a fene! Mint a többit. Visszaeresztette. Oszt a zoroszlán is adott neki egy süvó'tó't. Lett neki három süvó'tó'jje. - Bajod lesz, fúdd meg! Hát osztán megtudta oszt a - mi a fene - az órjás, 77