Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

aszongya: - A ripakúpon valami baráber ül! - Hát mi lesz annak, hogy gyön le onnan? - Hát, csak a tisztelendő' imátkozza le! Hát oszt, el is ment a gazda a tisztelendő" úrho.Osztán fijatalember vót a tisztelendő'. De mijent arúl vót szó, hogy barábert kell leimátkozni, mingyán rettenetes fájt a lába a tisztelendó'nek: - Még tennap kiment a bokájja a hellyibül.- aszonta. - Asse baj - mondta a gazda -, eljön a zén két fijam a saroglyával, elhozzák tisztelendő' urat! Nem vót mit tenni, muszájj vót ráülni a saroglyára. Hát, vitte oszt a két fijú! Mikor oszt a ker derekán vitte a két fijú, hát elkezdett kijabálni a zasszon: - Hozzák, hozzák! Jó lesz a farkatöve rípávai! Micsoda! Lett a papnak olyan lába, mint a nyúlnak! Leugrott a saroglyárúl, oszt álló, haza! Az asszony alól oszt kiitettik a rípát, a lúval. így sikkat el a kerbul. 4. A SZÍPEN SZÓLLÓ PELLIKÁMMADÁR Eccer vót, hun nem vót, az óperencijás tengeren túl, vót egy nagy görbe fücfa. Annak vót hetvenhét ága. Minden ágra vót akaszva egy ráncos szoknya. Mivel a szoknyát nagyon szerettem harmincéves koromba, felmásztam a fára,annak a szoknyának a ráncát mind kiforgattam. A mesémet, amit mondani akarok,azok közt tanaltam. De aki a mesém meg nem hallgassa, a mennyeknek országát soha meg ne lássa! (Am mán nagy baj lesz pedig!) 73