Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Ééén? Hát hogy vágjam én le annak a fejit, aki engem a nap alá hozott? - De vágd le, űgy segíthetel rajtam! Akkor lett, feltámadt egy fekete felleg, ahun űk vótak. A fejek felett addig forgott, addig forgott lefele, hogy egy szerecsenkirály lett beló'lle, mire a fó'dre írt. - Látod - azt mondja, mondta Mackó Ferinek -,én is a kiralykisasszont akartam megmenteni. Te mentetted meg.tiged illet ak keze! Mosmán mentek afféle a város felé, ahun a királykisasszon vót. Hát mán mikor abba az országba írtek, hát ökrök sültek a nyárson. Borzasztó eszem-iszom! Aaaj,lelkem! Olyan asszonyok,kinek olyan fara vót,mint a dézsa; el vótak nyúlva: sokat ittak! Kérdi Mackd Feri: - Minek a jele ez, hogy ilyen nagy vendigsíget csinálnak? - Hát, hozzád hasonló fijatalember megmentette a királykisasszont, annak csinálták a vendigsíget, hát mán a lakodalom vót, mos lesz az esküvó'jje! - aszongya. Akkor mingyán, a királlyi kastílly eló'tt rettenetes tömeg vót, éljeneztek borzasztó! Ez a két ember odatolakodott, búttak a níp közt, oszt mentek elő're a kastílly elibe. Oszt víletlenűl kijött az a zasszon, meglátta a két embert: megesmérte Mackó Ferit! Beszaladt vissza. Kigyött az apjával, meg az anyja, vagy negyedmagával. - Ez az ember mentett engemet meg! Ez a másik, akki most vó'legíny akart lenni, csak kierőszakolta beló'llem az esküt, hogyha nem azt mondom, hogy u mentett meg,agyonüt! Hát! Azt tudta ez a kisasszony is, hogy nem jön az onnét ki soha se, ott vész. Hát osztán, akkor asz monta a király Mackó Ferinek: - Gyere, fi

jam, itt vannak a csalók! - Mer a két pű69