Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

pos is ott vót. A másik szobába vótak. - Hát eridj,osztán fizesd ki üköt úgy, ahogy érdemlik! Kor Mackó Feri bement, kinyitotta az ajtót: - Lássátok, hogy nyitva az ajtó? Kifele rajta! - egyikhe se nyúlt hozzá se. Szípen kimentek, sose látták többet. Ere aszmondta a királly: - Ez az ember még az ellensígit se bántja, hát a nípit hogy ne szeretné? Ebbú'l lesz jó király! Mentek esküdni. Heeej! Mi vót ott? Micsoda? Vót ott hetvenhétfíle ítél is! Mán akkor eljöttem, mikor vígefele vót. - Ez a vígé, mikor megesküdtek. A szerecsenkirállyfi meg jó lett kereszkomának. At tudott venni kelengyét! Otán elhítta az apját, anyját a lakodalomba. Annak is elmondta, mi törtínt. Vót mit halgatni ! Megmondta: vi szén annyi mesét, csak gyó'zzík halgatni! 3. TÖKMAGON VETT FÁZIK Aszmondta az ember az asszonnak, hogy: - A tökmagho ne nyűjjál, te! Mer ak kell vetni! Oszt pízt tett egy zacskóba:felakasztotta a kímínbe. Az asszom meg levette. Aszmonta a fazikasnak: - Tökmagír nem adna fazikat? Mikor a fazikas megnízte, tiszta aranpíz! Meg ezüstpíz vót! Lerakta írta a fazikas mindet a szekérrú'l, a fazikat. Vót benne nagy is, nagy fázik, olyan, mint a lakodalomba szoktak fó'zni benne. Akkor a kertek sövinnyel vót körülkerítve, az asszon hozta be, oszt minden karóba a78»