Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

buribűi zacskót csinálni, oszt huszonkét fele a hússát szíjjelosztani! Mindenik legyen egy félfont, de híjjá ne legyík! Hát oszt meg es fogták a nyulat.A madár mondta,hogy: - Hagy nyó'ne még e kicsit, nem lesz huszonkettő'! Hát J azír csak megnyúzta, szí j jel is osztotta. De híjába, nem lett huszonkettő', egy híjjá lett!De ju azt alította, hogy megvan, a madárnak. - Nahát, ha megvan, Isten segítsígível kezdjük meg a felmenist! Kötözd hozam magadat! Majd mikor én kiírek.egy darabot a számba vágol! Akkor osztán odakötözte magát a madárho, oszt mentek felfele. Mán nagyon magosson jártak, oszt még nem kírt a madár. Mán jó magosson jártak, akkor mondja a madár,hogy: - Adj! De mán nem vót a zacsdba. Gondolta Feri, csak kimegyen mán úgy is! Akkor lássa, hogy a madár meg lefele halad mán. Megíjjed,lelkem! Kikapja a páncílost a zsebébtfl, jó vastag lábikrájja vót, kikanyarít egy darabot beló'lle, asz vágta a madár szájjába. El lett a huszonkettedik! Akkor kigyöttek. Aszmongya a madár: - Na, látod, mindig pontos ember lígy! Ammír mos nem vótál pontos: saját testedbú'l kell fizetni! (Na,ügyi! Nem pászol egyik szó a másikho?) Mer ammír eltívesztette,hogy eggyel kevesebb lett a hús,a saját húsábu kellett lakolni. Most Mackó Feri kérdi a madártúl, hogy: - Mivel háláljam meg, hogy felhoztál? - Semmivel. Mer én gazdag ember vagyok. Még neked is adhatok. De én is a királykisasszont kerestem,oszt a sárkány struccmadárnak változtatott. Csak úgy nyerem meg emberi alakomat, ha fejemet levágod! 68