Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Hó lehet itt átmenni?Nincsen se csónak,se semmi se. Aszongya a cseppember: - Mire való vagyok én? Atteszem a szakállam, oszt kiszen a híd! (Míg ez is valami, ügyi?) Közbe, míg beszílgetnek,hát gyön egy kocsi a túlsó ódalon. Kiját a kocsis, hogy: - Rakd a hidat! Feláll a cseppember,átteszi a szakállát,kíszen a híd! Gyön rajta a kocsi keresztül. íugyi, hogy valami vót! Nem játík!)Akkor megin rimánkodnak annak a cseppembernek,hogy mennyik vélek, a két naggyal. - Mennék én - aszongya -, de a futkosás esik nehezemre! Na, ügyi, ezt el lehet hinni is, hogy nehéz vót vinni a szakállát annak a kis embernek! - Ha elfárad,akkor felveszik a vallókra, asz válalta a két ember. (Hát még sok híja van! Ne haggyuk hónapra?) - Bejírtek egy hercegi udvarba. Rettenetesen csudálkoztak a kit ember naccságának, meg a törpe kicsisígének. Ez így jött jóra. Eltartották vóna hónapokig üköt, de nem maradtak. Beleegyveredtek megint egy nagy erdőbe. Hát osztán mi lett ott, lelkem? Akármere mentek, nem tudtak kijutni beló'lle! Hát osztán Mackó Feri, csak-csak, mert eróss ember vót, meg a másik is, de szegi törpínek lípten-nyomon megakadt a szakálla, beéleakadt a sújjába, hát tudnivaló, - lemaradt hátúrra! De, hogy Mackó Feri ment elől, eccer örömkijátással fordul vissza: - Gyertek csak, hamar! Mit láttok? Odamennek, lelkem, ahun Mackó Feri állott, hát ollyan egy kastíly előttük, hogy olyan tám még Budán sincs! Bizon! Akkor osztán mentek oda. 61