Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

ém mikor odagyöttek: rettenetes kír a fijú valamit a jántúl. - Jaj istenem! Csak nekem is adna! Mennyire ehetnék! - így gondolkoztam. Hát oszt elcsendesedtek.Hát akkor kapaszkodók,mondom: - Tán esznek? - Lenízek. Hát látom, hogy szeretkeznek. Hmm! De még hogy! Egísszen egymásba vótak! Akkor egy csomó szína megcsúszott, rávágódtam a ján hátára! Megijedtek, oszt elszaladtak. A szú'ri le vót terítve a fijúnak, azt otthatták. Kijabálták, hogy: - ördög! A fijú meg azt kijabálta, hogy: - Ember vót! Pocsikúl nízhettem ki, mer megijedtem. (Hát hogy níz a zijedtember ki?) Na, nem törődtem én egyébbel, hogy a szúrt otthatta; mingyán a szúrt felkaptam, összehajtogattam, oszt megindultam hazafelé. így mertem oszt hazamenni. Nem kaptam ki, mert lett szűröm, még jobb, mint vót! 2. MACKÓ FERI Egy Varga nevű kereskedő' elvette egy másik Varga nevűi kereskedő' lányát, oszt egybekeltek. Hát nem tudott mivel kedveskedni az új menyecskének. Hát oszt kiment vele az erdó're, hogy ott vadászik; múlatást, kedvét csinál neki. Elfáradt a menyecske -, úgy mondta, mikor kiirtek,osz lefeküdt egy nagy fa alá, egy tó'gyfa alá. Akkor egy gyönyörű szíp madár odaszált a fára. Az ura pedig le akarta lűhi; nem merte, hogy megíjjed a felesíge a puskátúl. Akkor elkezdte a madárnak, hogy: 54