Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Hej te! Hiss te! A madár felszilt a farul, elment másikra. Akkor megint cílozza, de megint eszibe jut, hogy meghajja,mer közel van. Akkor megin hajtotta tovább - de messzire ment. Akkor a Varga kereskedő mindig ment utánna! Míg a madarat hajkurászta, két nagy lompos medve odament a zasszonho. Oszt az egyik medve megnyalta a kípit; akkor nyitotta ki jaz asszony a szemit. Hát oszt a zasszony elkezdett kíjabálni, megíjjedt, a zurának: - Varga! Varga! Dehát messzi vót! A madár után elment. Biz,elment a! A medvék meg elkezdtek ojjan bohó táncokat táncolni, amilyet ok tudtak; mer látták, hogy meg van ijjedve a zaszszon. Nem adott rá semmit se. így oszt a medvék nem tudtak tenni egyebet, az egyik medve a háta megé állt, a másik elibe. Kijes dörmögíst mormolt az egyik, hátul, hogy íjjesztette az asszont, a másik meg dörmölt elöl, ijesztette az asszont, hogy mennyik! Ama meg hítta! Megpróbálta a zasszony a kitéríst a sorbűi,de ja medve csúnya mormogást csinált akkor, hogy: nem szabad kitérni! Hosszú gyaloglás után odajírtek egy kúszikláho.Akkor a kúszikla mellé vót támasztva egy nagy kü. - A két medve megfogta, oszt elborította onnét. Oszt maradt egy olyan lyuk,mint egy kemence szájjá! Azon bebútatták a zasszont. Megtette oszt Isten jóvoltábul,avval a tudattal,hogy most nem éhesek a medvék, de ha éhesek lesznek, maj megeszik! Nagy flszek vót ottan színábűl, falevélből. Vót ott ennivaló is: gyümócs. Av vót a háza a medvének, fiszek. Úgy bizon! Hát oszt, azír minden nap megengedtík a medvék, hogy bújjon ki, mosgyík meg. Vót ott egy kis forrás, ó'tözíkit igazítsa meg. Azt megengedtík, minden nap. Akkor betessí-