Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

lal körú'l van kerítve), a kufalon kivCfl egy kis vízfolydárok; ne mondd nekem, hogy: "ugorgyík kend!", csak annyit mondj: "cancekos, öreg!" Maj tudom én, hogy micsiná.j.jak! Odaírtunk a falho, kijátok: - Cancékos, öreg! Oszt akkor olyat ugrott,hogy nekiugrott a falnak!Neki vágta a zdrát a falnak. - Mir nem mondod, te, hogy itt a fal? - Nem érzi a szagját, mint a kolbásznak? Nahát akkor, körülvett a níp. hogy ki se tudtunk vóna szabadulni közulle. Bevittek a templomba, besodort a többi. Hát oszt, mikor oszt benn vótunk.ott meg csakugyan csengettek a minisztránsgyerekik. Azt kérdi a zöreg.hogy: - Mija, fijam? - Jaj - mondom -, öreg! Gyön a bika! Akkor kirántotta a kezembül azt a nagy akácfabotot, elkezdett vélle hadonászni: ütött-vágott, akit írt! Rárohantak, lefogták. Ém meg ki! - a többinek a lába közt,hogy meg ne tudják, hogy év vezettem azt a veszett embert oda! így osztán útnak indultam hazafele. Éhes vótam. Nem hitt a fene se be enni. Pedig mán megettem vóna a sú'lttÖköt is, csak lett vóna! Odaírek egy nagy tanyáho. - Na,ide bemegyek,kírek az asszontúl valamit. - De nagyon ugattak a kutyák; nem mertem bemenni. - Micsinájjak? - mondom. - Hun hájjak?- Akkor bementem a csuröskerbe. Ott vót egy boglya megvágva, félig lehánva, a lábtó mellette. Felmásztam. - Na, ide nem gyön fel a kutya! - Akkor vágtam magamnak egy lyukat a színába, ahová beleültem, és hát nem is laccottam ki. Ahogy ott ülök, hát eccer látom, hogy gyön egy eladójány, meg egy legíny. Egyenesen a boglyáho! Ém meg asz tudtam, hogy meg akarnak engem verni. Behúzódtam égiszen. Hát akkor hallom 53