Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Mennek kentek a vásárra! - mondja a zöregasszony. - Mere menjek, bátyámuram? - Látod,ebadta, mere hajcsák a sok marhát! Mind odahajcsák azt! Nahát osztán, ammikor mennyünk, akkor azt mondja az öregember, hogy: - A marhavásárba vezessél elébb,a portíkások nem adnak addig, míg nem árulnak! Nahát osztán, akkor odavezettem a marhavásárba. Hát osztán inekel az öreg! En is segítettem neki, itt-ott. De mán éhes vdtam, oszt nem adtak egyebet,mindig két garast, két krajcárt, ammi vót. Belenízek a sipkába, hát majnem félig vót mán a sipka, dehát azt nem lehetett megenni.Hát a pecsenyesütők feló'l pedig, ippen árul fútt a szil, oszt roppant jószagú* csapkodott meg. - Hát - gondoltam -, húzom én ere a zöreget, hátha kapok valamit?! (LÍ ara gyött, amere a botot vezettem. Gye lea fene!) Alig írek oda, hát egy nagy kövér hentesasszony hoz nekem oda egy darab kolbászt. Visszanízek az öregre, meró' fej irhái

yog a szeme! - Nem adok én ebbül az öregnek, mert úgy se lássa meg a friss kolbászt! Nahát osztán,csak ínekelgetünk. Eccer, jó idő múlva, azt mondja az öreg: - Vannak még soka, fi jam? Azt mondom: - Mán szedik a sátrak karójit fel. - Na jdvan, akkor mennyünk haza, fijam. Elindulunk az öreggel. Hát aszongya nekem: - Fijam! Mir nem adtál nekem a kolbászbúi? El szí gyeitem magam: - Nem vdt nekem! 51