Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

nem vártam meg, hogy odaírjík. Hát bejírtem egy faluba. (Pedig hát fene vót ott, a nem vót falu,hacsak Tiszadadára nem mentem vóna!) Mán akkor kezdett setitedni, kezdtem filni. Osztán piszegve,félríva mentem az úton. Nem otthon vótam, hát filtern. Hát akor, hogy megyek, hát ott áll egy öregasszony, kint a kapu eló'tt. Kérdi tu 1 lem: - Hová mígy, te gyerek? - Jaj! Nem tudom én,nénémasszony, nagyon fílek. Meghalnék én valahun. Akkor azt mondja: - Gyere hát eló', ebadta! Odamegyek hozzá. Hát akkor azt kérdi éntűllem: - Nem álnál-i el szógálni, te? - Dehonnem. Elálok én! - Nahát - azt mondja - nem kell itt dógozni, ebadta! Akkor megörültem. - Egy öreg vakember van, azt kell vezetgetni csak, a vásárra, mert a mostani vezetó'jje ott akarja hagyni. Nahát osztán, vállalkoztam rá. Oszt kérdezte mingyán: - Nem vagy éhes? - Dehonnem! Behívott és ennem adott. Akkor, mikor mán ettem,elógyött egy öregember.(Mondta az asszony,azt várja most is, azírt ált a kapu eló'tt. ) Nahát, mikor eló'gyött az öregember, hát mondja az öregasszony: - Egy új vezetó're akadtam, aptya! Mán elmehet Jancsi, úgyis rigen kisztfl! Nahát osztán azt mondja a zöregember a felesiginek: - Vezesd eló'azt a gyereket, hagy tapogassam meg!(-) Űgy érzem, hogy ügyes gyerek lesz e! - azt mondja. Nahát osztán, másnapra felviradtunk. 50