Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

1. CANCEKOS, ÖREG! Amikor a grófé vót a rít, meg a bárójé, akkor, mikor mán a színát letakarították, meg be is hordtak,akkor minden uraság a gulyájját beleverte a rítbe, oszt temírdek nádat,gyíkínt összegázolta a lábával. Akkor,amikor az árvíz kigyött tavasszal, amit a töve nem tartott meg, mind felvette a víz, oszt azt verte ki a vízszí lire, azt mink: "csörmo"-nek hittük. Akkor, amikor ez megtörtínt, a víz visszament, a gazt otthatta a szil in, a nap meg sütötte. Vót abba forgács, meg gally, meg káka, amit a víz az erdőkről hozott. Na,jól van. Hátosztán oda jártak az asszonok tuzrevalojir. Vittik haza, onnan sütöttek kenyeret.Na jóvan. Dehát osztán mink meg májústul kezdve ott vdtunk a lűval. Kezdtük üsszekaparni a szárazzát, meggyútottuk és örültünk neki, hogy lángol. Énrajtam vót egy szúr, azt letettem a gazra,amit kapartunk. Dehát ahogy égett a tüz, száradt a káka, csörmő, oszt odaírt a szűrhö, osztám megígette a szűröm. - Hát ez íjjem mese, egye meg a fene! Ezt nem lehet könyvbe megtalálni, ezt csak én csináltam! Hát eccer mán gyúccsuk a tizedik tüzet is,egy fattyú gyön ara. Aszmongya: - A szűröd meg megégett! Odamegyek, hát csak a csattya vót meg, meg a bicska. Az nem ígett meg,mer vasbúi vót. Megijedtem borzasztó.Hát osztán ment egy fattyú két lóval hazafelé, idesapam meg gyött kifelé én elibém.A disztd fattyú meg megmondta,hogy megígett a szűröm. Idesapam meg mán messziről mutogatta a karikást, hogy maj megver vele. Elszaladtam, osztán hát 49