Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Nem jut mán eszembe. (Vagy:) Nem tudok ém má! Ha már a kategorizálásnál tartunk, meg kell emlékeznünk arról, hogy alkalomszerűen mást ás mást mond az aszszonyoknak, a leányoknak, legényeknek, és amint láttuk, a gyermekeknek. A lányoknak nagy előszeretettel mondta a boszorkányos meséket: hadd ijedjenek meg} Egy alkalommal bevittem Nyíregyházára mesélni, s ott a mesélés eló'tt fiatal lányok népi táncot mutattak be. Később minden alkalommal szememre vetette, hogy mennyire el akarta mondani azoknak a lányoknak azt a mesét, mikor a lány hét évig fffzte a szeretó'je kapca ját: - Dehát nem vót idő'. Alig meséltem valamit! (Pedig egy órahosszáig mesélt!) Egy epizódszeru,különös mesélési alkalomról kell még megemlékeznem. Nyíregyházi szereplése alkalmával egy juhászt is szerepeltettem, Tiszalök szomszéd községéből,Tiszadadáról. (Juhásztáncokat mutatott be.) Együtt utaztunk visszafelé az autóban. Ütközben azt kérdezte Esván bátyám a juhásztól: - Hát oszt, maga tud-i mesélni? - Nem én, csak táncolni. - Na, majd ém megtanítom! - Kezdte a bevezető' formulát az öregasszony ráncosszoknyájáról.(A szipen szóló pelikánymadár c. mese kezdő' sorai. ) - Na, most mondja maga! Mondta volna, de nem tudta az istenadta. Később elégedetten szólt erró'l a tanításról: - Akkor elmondtam egy vagy tán két mesét is. Eccer látom, elaludt a dadái juhász! Hát az ilyen nem tanul meg mesélni ! 38