Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

bizonykodás mellett állandóan Istenre hivatkozik, mint a Szentháromság fő tekintélyére,aki - szerinte - mégis csak több, nagyobb Jézusnál, nem is beszélve Szcfzmáriáról: "mán akkor azt a jó Isten bocsássa ara a nemzetre. Mer úgy érdemlik!" (Jézus virágvasárnapján. ) Vagyis hite, ha öntudatos református is,realitása az unitarizmus felé hajlítja el. Ez az elhajlása azonban öntudatlan, mert hiszen azt sem tudja, hogy létezik unitárius vallás. Erre nemcsak ó', hanem minden református ember hajlamos. Újtestamentomi ismerete szerint a gonoszokat (haszontalanokat) szembeállítja a jóval. Kik a gonoszok? "Akik a jót elpusztítják!" A népmesékben tévedés nélkül el lehet választani a gonoszoktól,mert mind a két tábornak legfeltűnőbb jegye e tökéletesség; nem így az életben, mert ugyanaz az ember: jó és gonosz is egyszemélyben. Görbedi István keresztyéni életének kicsúcsosodása abban van, hogy hűségesen felzárkózik Jézus mögé. Tehát gyakorolja a jók és gonoszok szétválasztását. Meglátszik ez józan ítéleteiből: "innét jó gazdánál mentem", illetve "rossz hejjem vót itt. " (Ilétem törtíneti. ) A gonoszokkal szemben nem vezeti bosszú az életben,a mesében azonban igen. A "bölcset" például négyfelé vágatja, amiért hazudott. Ez a mesei igazságszolgáltatás.Elérhetetlen vágya az igaz emberek életközössége. Mackó Feri édesanyja a fiának az emberek jóságáról beszól. A jóság már csak azért is első' helyen áll Görbedi Istvánnál, mert szerinte azonos a hasznossággal. Aki hasznos,az jó! Hasznos pedig csak a szegény, tehát jó ember csak a szegényember lehet. Ez a szegényember mindig főhőse a mesének. Isten úgy személyesül meg életében, mint megközelíthetetlen és bírálhatatlan fenség: "Hát mondja meg, hogy míjjen rosszul esik az embernek, ha a jó Isten ígír vala29