Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

mit, oszt nem tejjesedik." Benne van ebben Isten akaratá­ban való megnyugvása is. A jók teljesen együtt vannak a jókkal: egymás segít­ségére és hasznára,de sohasem egymás ellen.A gonoszok so­hasem imádkoznak, mert hitetlenek; fellázadnak Isten tör­vénye ellen. Nem törődnek a következményekkel sem. Ez az elvetemült gazság! Ilyeneknek hiába szól a tanítás: "vír­ontással nem lehet mennyországba jutni!" (Jézus virágva­sárnapján. ) így mond ítéletet Görbedi István az erőszakos cselekedetek ellen. A jogtalanság mélyen bántja és sérti igazságérzetét. Ez azonban külső' cselekvésre nem készteti, legfeljebb önmagában kesereg. Még egy jellemzó'je van Görbedi István Isten-hitének, annak az erőteljes kimondása, hogy az ítélet Isten szuve­rén joga: "ha rossz ember vóna.az Isten nem segítene any­nyira, amennyire segíti!" "Akármibe fogott, hát haladt, boldogult... " - Azaz nem biztos,hogy mindaz rossz,ami em­beri megítélés szerint annak látszik. Nem az a gonosz em­ber, akit a többi gonosznak ítél, hanem az, aki a jót go­nosszá teszi saját ítéletével. Görbedi vallási felfogása szerint a jók a mennyor­szágba, a gonoszok a pokolba kerülnek. Középen van a föld. A népmesei elképzelés egyaránt alkot vízszintes, illetve függó'leges régiókat. Az ótestamentum csak függö'leges ré­giókat ismer. A menny, föld és pokol határai sérthetetlenek, egyik régióból a másikba csak természetfeletti erők segítségé­vel lehet átjutni. Görbedi István "A piripócsi katona" c. meséjében pl. arról van szó, hogy a katonának "nem szabad vót" a mennyországba menni, "mer mán az ördöggel vereke­dett. " Az ördög a földre még feljöhet, de a mennybe soha. Az Isten a mennyben lakik, olykor megjelenik a földön (de 30

Next

/
Thumbnails
Contents