Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Úgy megijedtek azok a kölykök,hogy egymást vertik lefele a lábtón. Akkor ém mán húv vótam! Csakoszt nékem a zeggyik arató mondta,hogy megíjettek. Úgy hebegték: "ördög van a padon. " - Micsináltál vélek? - Csak nem íjjettek tám meg? - Megíjjettek azok. Miklóst nem lehetett a sudbúl kihúzni! A fene tudta, hogy megíjjettek. Sokat meséltem nekik a boszorkányoknál, biztoson azír. Ótán oszt: elgyöttem ettül a gazdátúl is. JÖTT a nagyháború, tizennígybe! Én nem vótam katona. Csak osztán ettül fogvást nem a'ltam el többet. Tizenöt évig jártam K. naccsagos drho Sándor fiammal aratni. Úgy, mint azeló'tt, minden tizenegyedik keresztyiir. Mikor a fijam jól bírta a dogot, akkor én ety párszor otthon maradtam. Bandába jártunk aratni. Sz. M. vót a bandagazda. Akkor még csak öt köblös fó'dem vót. Harmincegybe hótt meg szegíny felesi gem.Majcsak negyvenen álltuk körül a koporsójját: tesvírek, fijak,unokák. Most 43-an vannak, akkik éntüllem származnak! Akkor osztán Julis jányomho mentem.Ünálla laktam három évig. Akkor oszt újra megnősültem. AaajíDe milyen házasság vót a?! A jányom ajánlotta, mer odajárt az asszony a szomszídba. Azt mondja: - Megkértem N. nénémtul, firhe menne-i? Azt monta: "Magamformáho. " Jó lenne idesapámnak! így kerültünk össze. De hisz húv vót az az én gyönyörúszíp felesígemtül? Csak úgy gyött el, hogy kdci.jdt csináltunk a közjedzó'nél. Nígyszáz pengó't kapott vóna a gon21