Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

be. Sajnálta a király, de visszavonni a parancsot nem akarta. Csak annyit mondott: - Tartsom meg tígedet az Istened, akinek olyan sokat imátkoztál! Mán másnap reggel kűdte az embereit: - Menjetek, nízzitek meg Danijelt! - Bizon. Benyitották az ajtót, hát olyan egízsiges vót, mint mikor bement. Minden állat hason feküdt. Kor felvezettík a királyho Danijelt. Akkor oszt azt mondta: - Ha nem mindenki úgy imátkozik, mint Danijel, az a halál fi ja! Mer nem egyéb, csak a jó" Isten tartotta meg. Hát igaz vdt a! Igaz vót a! 4. JÉZUS VIRÁGVASÁRNAPJÁN Virágvasárnapján Jézus Krisztusunknak - mer utánna nem sokájig ílt,nagypénteken felfeszltettík, - zengett az örömínek előtte, utánna; zöd gallyakat terítettek útjába. Nímellyik a felső gúnyáját terítette nyomába. - Jő a nagy király! Hozsánna, hozsánna! Áldott legyen, aki jó az Úrnak nevébe! Osz lássák, akik körülte valának.hogy hull a könnyeji Jézusnak. Hát kérdik túl le: - Uram! Mindenbe ríszesítünk, amit tehetünk. Hát mit könnyezel? - Sajnálom a hazámat, mer eljön az idő, hogy kű kövön nem marad; annak palotáját, kertjeit... Sorfalat állnak az öldöklő angyalok,oszt azoktúl menekülni nem lehet, akik szltverik Jeruzsállemet! Mert mán 182