Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Micsoda! Nahát oszt, elment haza a bátyja, nem tudta eladni a lúbűrt. Azt tudta: becsapta az öccse. - Nem csapol be többet! Akkor megtudta,hogy a bátyja agyon akarja ütni űtet. Tudta, hogy mák ágyon szokott aludni. Jazt mondja az anyóssának Kis Kolozs: - Anyukám! Feküdjik az én ágyamba most, ám meg a maga jjéba! - Hát feküdj na! - Megcserél tik. Elment a bátyja, oszt: anyonütötte az anyossát amannak. A Kis Kolozs meg kírt egy talyigát, sz beültette az anyossát, körülrakta hummi-rongyokkal, hogy el ne dűjjik. Na, jól van. Hát akkor, bement a nagy városba. Odaállt a vendiglő elibe, beszaladt: - Tessík csak töteni kát pohár sert! Egyet az anyámnak, odaki ü... a talyigán.- De mán elszedte a cók-mókot. - Nagy szót hall egy kicsit, keminyen tessik vele beszílni! Oda se nízett. Hászen hogy nizett vóna: halott vdt!) Megbillentette egy kicsit: nizzik oda. Am meg eldűlt. Kiszaladt a fi..., a veje: - Mit csinált az anyámnak? Sert kűdök neki, oszt maga meg megölte. - Jaj az Isten áldja! Fizetek én csak fel ne jelentsík! - Egy víke pízír nem szólok semmit! Megadja ű, csak: - Fel ne jelentsík! Nahát, most hazamegyen. Oszt agyonüti az annyját: Nagy Kolozs! Megtudta,hogy egy víka pizt kapott az anyóssájir. - S anyám még nagyobb darab! - aszongya. 171