Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Hát eztet mikor elvitte, az anyját, eztet bezárták mingyán, Nagy Kolozst. Oe hamar kiszabadult,hát azt mondta: - Nem teszel te engem többet bolonddá{Beleduglak egy zsákba, belefojtalak a Tiszába! - Elővette,a zsákba beledugta, bekötötte a száját, oszt vitte a Tiszára. Vitte vőna, de ef falun ment keresztül, oszt ippen misét tartott a pap. Letette egy cseppet, mond egy könyörgist, hátha könnyebb lesz! (Most Jön a veszettje!) Most ott fekszik Kis Kolozs a templomajtóba, a zsákba. Egy gulyás meg hajt vagy hdsz darab marhát; szipeket, nagyokat. - Nem leszek Nagyváradon vicispán! Nem leszek Nagyváradon vicispán! - Gyere ki, az instenit az anyjának, maj leszek én! Kibűtt Kis Kolozs, ama meg bele! E mikor kijött, Nagy Kolozs a templombűi,azt mondja: - Még tán nehezebb e.mint vőt! - Nagy csontos gulyás vót. Nahát osztán, Kis Kolozs hazahajtotta a sok marhát. Nahát oszt, ha mirajtunk törtint vőna, nem azt mondta vőna: - Hun a nyavalyába vetted ezt a sok marhát? - Jójártam - aszongya,- hogy belegőrtál: a Tisza feneke ilyenbűi van kirakva! Csak ennyivel bírtam! Na osztán, megtudta kérem a kössig. Ahun laktak, híri ment. Nem elíg, hogy csak ü boldogüjjon, hanem: - Menjünk, oszt fogjunk magunknak! Hát oszt,kiment az égisz közsig. Kis Kolozs a marhát odahajtotta. Oszt ment a víz szil in az ű marhájja, oszt láccott a vízbe az árnyéka. Kor feláll a pohos birő: Mivel én vagyok a közsignek a feje, engem illet,hogy én menjek bele először. Ha nem birok vele,majd integetek! 172