Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

nyalogatott, feslett rűllam a hűs, szőr, minden! Ezt mán kibírni nem lehetett! Hát, a huszár oszt elbánt vele. 48. A DUDOGÓS JUHÁSZ Ott állt a juhász az útfélen. De dudogós ember vdt. Olyan dudogdsan beszílt. A huszár meg tudta. Szt azt kérdi a huszár, mikor odaír: (A beszélgetés orrhangon történt, M.S.) - Jó napot aggyonisten! Barátom! - Jó napot! - Mongya mán, micsoda az a sok apró?! - Kis bárány. - Oszt nem harap a? - Jámbor nagyon - azt állította a juhász. - Hát az a kis fekete közte, micsoda? - Kisbárány az is. - Heeej! de szeretném látni! Megfogja ö a kampóval mingyán. Ment, a kampót beleakasztotta a lábába. (Csak úgy foghassa meg. Hátulsó lábába akassza, osz mán fogja is a hátát, am meg nem visít az ártatlan.) Vitte oda a huszárnak: - Jaj, de fi lek! - aszongya. - Nem bánt e! - csak mondta a juhász. Akkor megsarkantyúzta a lovat a huszár, oszt: álló vele. Lássa a juhász, hogy viszi mán. Akkor kijabál: - Harám meg bárányom! Harám meg! Visszakiját: - Az apám is juhász vót! Nem fi lek tűi le! 163