Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

tarn. Utánna én géphe is mentem, s zasszony otthom maradt. Itt is kerestem. Száz mázsábul három mázsát kaptunk, tizenhatan. Aratásnál minden tizenegyedik kereszt vót a mijénk. Csípi is után következett a tengeritöris, kompirásás. Annyit kerestem, hogy kifizettem a testvéreket:lett saját házam! Úgy jártam, mint a fogolymadár: kettó' vót, de mire a tojásokat kikó'tötte - huszonöt lett! Deosztán: ebbül csak nem lehetett vdna kifizetni a házat, hanem mikor a mezeji munkának vígé vót, mentem más munkát keresni. AKKOR tőtöttík a Tisza-gátat másvidéki kubikosok,oszt azok elmentek, minket fogadtak meg. Akkor mentem kubikolni. Negyvenöt krajcárír egy méter fődet toltunk ki. Három forintot kerestem egy nap. Arany vót az akkor!Egy kellett még hozzá, adtak azír ety pár csizmát. Vót nekem olyan örömöm, tám még a királynak se vót! ("Miért?" - a gyújtó' kérdése. ) Annyit kerestem a kubikolással,hogy a szemmihályi vásárba egy tehenet tudtam venni! Az is ócsó vót! Negyvenöt forint egy tehén! Ugy mentem ón nyargalva egísz nap lefel a deszkán, mer megfizettík.De hasztalan,csak szöszír, borlr, akkor nem nagy kedve van dógozni senkinek se. Eztet oszt befejeztük. Szorították azt akkor,mer fíltek a tavaszi víztűl, hát kiszen kellett néki lenni. AKKOR elmentem a rítre nádat vágni! De ott csak egy krajcárt fizettek a kivi ír: amír levágtam, meg bekötöttem. A báró. ("Báró Vay Arnold. " M.S. ) En vágtam kétszáz kivit egy nap akkor, mikor másik ember csak hetvenet. Hát hogy dogoztam én? Meg hogy dógozott a?! En kaptam két fo15