Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

rintot, J meg hetven krajcárt. Csakhogy ín mán nígy órakor mentem, mikor harangoztak. Nem is hitte a szomszíd. Megkérdezte a kerüló't, az meg megmutatta a könyvet: - Annyit a! Be is írtam. NYÁRON gyík int vágtam. Nígyszáz kivit kötöttem be egy nap, a másik meg nyócvan kivit! Megváltottam a dézmát, hogy a házam be tudjam tetejázni. Utánna mentem a nagyvilágba dolog utánn! Jártam én hegybe is szó'ló't ültetni (Tokaj. M.S.), hetven vagy nyócvan krajcárt kaptam napszámba, mán nem tudom. Mán akkor ott vót a Jányom is, meg a fi Jam is. A jányom csak egy festíkes katuját kapott:ha sima vesszut dugtunk el, befestette. így beon! HANEM osztán meg olyanokat is csináltam, mint mikor: átszaladtam Dadára. (Tiszadada.M.S.) Am meg úgy vót,hogy a Tisza tó*tlssin kaszáltuk a dudvát, ammi kinyó'tt a tó'tís ódalábul. Mer nem vót a mingyán kikövezve! Előbb fó'd vót, parázsfőd. Jött a gátór, ety papír vót a kézibe: - Ki viszi el Dadára? Többet kap egy napszámmal! Napszállatkor vót. Azt mondták: nem mennek, mer mingyán este lesz, oszt reggel meg akkor nem tudnak munkába állni. Jött oszt énfelém. - Tessík csak ideadni azt a papírt! - mondom. Otthon nyűtotta, csattogtatta a felesígem a tisztát. - Hé! - mondom. - Nincs valami ennivaló? Mer mennék Dadára. - Ebbe a percbe kiszén lesz a galuska. - mondta. Gondolkoztam ety kicsit.Várok is,meg még a zing elit meghányom galuskával,hát hogy megyek én Dadára?Akkor felkötöttem a gatyámat, hogy ne akadozzík bele a térgyem.Bu16