Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Akkor mehetünk haza, mer lekaszáltam. - Mind? - Mind.Idesapád egy hetet adott rá.azír aludtam most tovább. Hazaindultunk. Útközbe aszongya Erzsi: - Bemennyünk a szó'llöbe! Ojjan jó szol left ettem. Bementünk a szó'llöbe, itt is jóllaktunk. Hazaírtunk. Kérdi a gazda: - Mi van a borsóval? - Le van. Fekszik. - A terremtísit, de filtern! Eladta a borsót, oszt kipótolta a bíremst. A másik gazdára azir haragudtam, hogy harminc köblös fó'ggye vót, mégse pótolt semmit. - Ott így mondta a gazdaasszony vasárnap : - Vágjatok kenyeret, lesz ebid! MOST megin elmentem egy jó gazdánál. Ott szíp öt lű vót. P. J.-nak hittak. Hatvan forint vo't a bírem.egy szekér szalma, meg egy vikás fődet adott a mosásír. Ojjan gazda vót, hogy pisszenni se mertünk.Vót egy fija,Bálintnak hittak. Eggyütt ddgoztunk. Én is Bálintnak hittam. Av vót a szokás. Nem kellett "gazduramozni ". Itt két évig laktam. 1887-BE HATTAM OTT, mikor egy jány a szemembe káprásztatott. Ugy mentem utánna, mintha húzott vóna. Ojjan szíp jány vót, olyat azúta se láttam. El is vettem 1888ba. Semmink se vót! Akkor neki a kapának, feszt! Szerdán végeztünk a lakodalommal, csütörtökön szíthordtam a sátort, attul kezve: kapáltunk, arattunk, mindent együtt csináltunk. Aratás után annyi búzánk vót, hogy még el is ad14