Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Nahát. Elkezdett rihákolni a macska, mikor a hurok a nyakán vót. A mdnárinas meg a vasvillával kiütötte a félszemit. Mán vakon ment haza a macska. Az is kddus lett, mint a medve. Annak papuccsá nem lett, ennek szeme nem lett. Hát oszt akkor mán harmaccorra a borzot kudte el a király. Azt mondta: - Az unokaöccse a rókának, áztat mán csak nem teszi csúffá? Hát oszt a borz elment írté. Mondta oszt, hogy mir ment. A róka azt mondta neki: - Hát öcsém! Teveled elmegyek. El is ment vele osztán. Mennek az úton. Azt mondja: - Hát öcsém! Fi lek a király elibe menni, mer bűnös vagyok. Szeretnék megáldozni,hogy tiszta lilékkel szeretnék a király elibe menni. - Hát mondd el minden bűnödet, ém meg mondok egy pár latin szót! Török egy hosszú gallyat,oszt végigütök a hátadon, (egye le a fene!) nagyot ugrassz, oszt meglesz a penitencija! Akkor oszt addig diskuráltak, hogy megéheztek. Ott vót egy kolostor, annak az ajjába egy tó. Ott úszkáltak a kacsák. Abbűl egyet megfogtak, oszt megettík. Hát. - Hát tudod kedves öcsém! A farkas mindig éhes,avval csináltam legtöbbet. Megyek tudod az erdőn keresztül, ordassal. Ott eszik egy gyönyörű szíp kanca lú.egy háromhónapos kiscsikoval, (millyen szíp lehetett a!) egy tisztás gyepen. Aszongya az ordas: - Heeej! De jó vóna a csikóbúi jóllakni! Hát osztán odakűdött engemet, hogy kérdezzem meg: - Nem eladó a csikó? Mondta a kanca: 144