Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

- Hogyne! Jő pizir! - Mi az ára mégis? - A bal hátulsó talpamra van írval Elmentem a farkasho: - Eladó a csikó, de a bal hátulsó talpára van Írva. Eredj, olvasd el! Hát odament lelkem,oszt olvasni akarta. Oszt ügy fűbe rúgta! Tehetek én rúlla.hogy a patkószegsarok belement a koponyájjába? A kanca meg elballagott. Odament a róka: - Na, hogy ízlik a csikópecsenye? - Hallgass,te lelketlen! Látod,hogy a halállal küszködök, még mersz figurázni? - Hát a nem élig - azt mondja. - Csak éhes vót. Odairt a felesige is. Azt kívánta, legalább azt tárcsám jól. (A nyavalya törje ki!) Tudta, egy juakólba, hogy kikaparta a palánk ajját, de ű nem bütt be. Hát oszt,a farkasné asszonságot kínszerítette, hogy bújjík be ű, ha ehetnék! Ab be is dugta a fejit, oszt a füle megakadt, oszt nem tudta visszahúzni a fejit. A huncut róka meg nekiesett a farkasné farának. (Mindig szerette vóna farkasné asszonságot megvágni, most alkalom vót.) A farkas messzirűl látta. Mondta a poncijuspilátussát! - Láttam,hogy járt a farod! Láttam,hogy micsináltál! - Nem igaz! - aszongya. - Én csak ki akartam húzni! Elszaladt a róka. Megfogta az ura a farkát,oszt húzta. Kiszakadt. Megkapta a két hátulsó lábát, annálfogva csavargatta. Oe a komondorok szaladtak,ugattak. (Nem tréfa vót az mán akkor.) Hát osztán (lássa milyen haszontalanság, oszt 145