Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

a vaspatkó! Azír visított, hogy ne lássn meg. Oszt esküdt ember, bnkter: meglátták, osztán felírták. Hát másnap megy a vinasszon: - Hát fi jam! Megnőtt a ján! - Hallottam! - aszongya. - Eridj hát oda rögtön, oszt ammék náddal megmirik, hogy milyen hosszú koporsó kell, oszt lopd el, mer arra szüksig lesz, nagy! Elvittík a koporsósnál a nádat, ott kellett keresni a fijúnak. - A koporsó vigibe vágnak deszkát,azt is lopd el,mer akkor nekünk bajunk lesz, szüksig lesz rá! Akkor eridj a temetőbe, oszt ammék ásó fődet először kilöknek, azt is lopd el, nagy szüksig lesz rá! (Bezon. Nem csak olyan játik e. ) Szűre alá csapta, oszt ellopta! Okosabb a vinasszon, mint a jány! A jány is olyan vót! T oszt: eltemettik oszt a jánt. Mikor koporsó, minden rendbe vót, sir is kiszen vót, vittik temetni bele. Na, e dílután törtint. Akkor mikor kezdett mán a nap leszállni, vagy le is szállt, megy a vínasszony oda: - Na, gyere fi

jam! Menyjünk! - Hova néném? - Hm, fijam! Mink itthon nem lehetünk. (Most jön a hadd el hadd!) Menyjünk a temetőbe fijam! Na aszongya: - Megvan a főd, ami a legelső ásóval mondtam, hogy tedd el? - Megvan, néném! - aszongya. - A nád is megvan? - Megvan. - Akkor gyere, menyjünk, mer itthon nem lehetünk! 122