Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Hát kimentek lelkem a sírho.A vinasszony a fődet elterítette ott a sir vigibe. karikára szijjelmorzsolta, olyan szílesre,hogy mind a ketten rá tudjanak állni! Akkor ráálltak. Azt a nádat, a sir felől igy maga elé (mutatja: függőlegesen:

M.S. ) tartotta a fijú. A vínasszon meg a háta megett állt, ügy hogy közel hozzá. - Majd akkor szólj - aszongya, - ha jén szólok neked! - Akkor a fejire tette a deszkát a fijünak! A fijú meg tartotta így (mutatja M.S. ) maga előtt a nádat, mint egy pácát ni, egyenesen maga előtt. Na mosmán várnak egy kicsit. Az asszony is odaállt a háta megé a fijünak. Eccercsak lássák, hogy omlik a sir kétfelé, lelkem! Búvik a ján kifele a főd közzűl! (Mos lesz cifra! Megijed tűlle még a tanár is!) Hát, kibüjt a sirbül a jány, oszt odaült a sír tetejire. Elkiáltotta magát: - Gyertek elő kedves szógájjira! Osz menyjetek,hozzátok elő az én szeretőmet! - A nádtül.a deszkátül nem látta, (flyen babonaságok vannak.) Annyi lett az ördög, hogy ezerannyi vöt kinn,ami még nem fért be a temetőbe! (Mondjunk eleget: telik abbül!) Szíjjelszáladtak,keresni a fijűt. Ebbe a kis karikába bele nem tudott lípni egy ördög se; ahun a főd vót, oda nem tudott bejutni. * * * Eccer gépesjányok közt besziltem, oszt elkezdett az egyik visítani. Setít vőt. - Te bolond,hát nincs itt! - mondja a másik.- Mese! Aszongya: - Hallod, hogy - aszongya - itt van! Elhitte, hogy ott van a sok ördög. * * * 123