Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)
Azon a hellyen felmászott a kűfalra: benizni, hogy hova ment az asszony? Hát akkor lássa mán, hogy egy vínboszorkány kihúzott a sírbul egy hóttember combját, oszt etteí Marta! Elkíszítettik neki, csak enni kellett. (Már én nem szerettem volna mellefeküdni. M.S. ) Ugy bizon. íllyen esetek vannak. Hát az ember elszaladt oszt vissza. Ment az asszony is nemsoká. Oszt szipen mintha semmi se törtint vánarmelléfeküdt az urának. Hát akkor oszt aludtak reggelig. Reggel nem ment hivatalba az ember.Bement a virágoskert jekbe. Ott sétált. Gondolkozott, hogy micsinájjík?! Hogy jelentse meg neki, hogy mit evett? Addig sétált,hogy kiment írté a szőgállö: - Kiszen a reggeli, tessik jönni reggelizni! Haj! Haj! Bizon.Ott is vót baj! Ez így törtinhetett, máskípp nem! Hát oszt, bement. Hozzáfogott reggelizni. Az asszony is ott ült, megint nem evett. Aszongya neki a férje: - Egyél mán! Hisz asziszem jobb ez, mint az a hulla vót! Akit az Iccaka ettél?! Akkor megharagudott az asszony úgy, hogy: elkezdett tajtíkzani a szája mírgibe. Akkor kivett a zsebíbGl egy fecskendőt az asszony, oszt megfecskendezte az urát! Kutyának változott! Bezon. Ev vót a valami! Elkergette a háztúl! Csudálkozva nizte a négy lábát,meg a farkának árnyíkát.Bezon. Akkor oszt ment a városon vígig avval a tudattal, hogy ű örökké így vész. Hát nem tudott egyebet mit gondolni. Hát akkor iccaka azír: egy miszárszékbe hált,de semmi hibát nem csinált, t az esze megvót annak. 106