Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

Mikor ment a miszárossegéd reggel, kinyissa az ajtót, a kutya meg kiszaladt, mihelyt megnyílt az ajtó. - Nééé! A fene! Em meg itt hált?! - De nizett szíjjel, hát semmi hiba nem vót. Addig sétált a kutya, odaírt a pék kapujába. A pék meg akkor jött ki, kisírt ki egy asszont.aki vásárolt valamit a péktűi. Hám meglátta a kutyát az asszony: Ej, de szomorú ez a kutya. Tán éhes? Kutya! Né, gyere be! - Kapott egy darab nyers tisztát, oszt megette. Farkcsóválva megköszönte. Hát ez oszt így ilt oszt a péknél egy darabkájig.Nem sokájig. Semennyír se ment a péktűi, mer kapott enni rendesen . Eccer hallja a kutya, hogy veszekedik a pék egy aszszonnyal. Rossz píszt vitt az asszony, oszt a pék nem akarta átvenni. Lecsapta így (mutatja, M.S.) a pudlira ni! A pék: - Szt a kutya is megismerheti, nem jó píz! Felállt a kutya, ott feküdt, oszt a lábával kihúzta a többi közzűl a rossz píszt. Akkor elesmerte az asszony, hogy: - Lehetetlen, hogy jó legyík, mikor a kutya is megesméri! - Adott hellyette másat. Hát osztán, próbáltak oszt oda többen is rossz píszt vinni, de a kutya mindig kihúzta a lábával. Nem adta vóna azt ap pék semennyír se. Mennyi beszldtűl megmentette űtet! Nem kellett mondani, hogy: ílyen píz, meg olyan píz! A kutya megmagyarázta mingyán: a rosszat kihúzta a többi közzűl. Úgy bizon. Hát eccer egy olyan asszony ment, akinek olyan jánya vót, hogy az tudott valamit! Mondta az anyjának, hogy: - Intsík annak a kutyának, hogy jöjjík el! Szeretném 107