Makra Sándor: Görbedi István mesél. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai, 33. Nyíregyháza, 1991)

lődtem valahogy a partra. Szerencse, hogy nem vöt mijj. Hazahajtottunk. Megettik a malacok, amit adtak nekik. A gazda nem szólt többet. Mécsgyútatkor,mikor gondoltam,mán nem bánt, szid a gazda: - Gyere csak! Mennem kellett.Kötél vót a kézibe.Nagyon fi Item,hogy felakaszt. Akkor tudtam meg, hogy nem akaszt fel, mikor elhattuk a fát. A malacot belekötötte a kötélbe,nekem meg azt mongya: - Segíccs feladni! Feladtam a hátára,bevittük.Betettük abba a züres ólba, ammékbe a hízó vót. így oszt nem tudódott ki, mer hát ki tudja, hogy döglött meg?! Vót a gazdámnak egy testvíre, az is kondás vót.Eccer összetanálkoztak. Nyűttya az én gazdám a dohánzacskót: - Gyúccs rá! A másik is nyúttya az övét. Am meg aszongya: - Te meg ebbül gyúccs rá! - Akkor kédezi: - Hát oszt nem verted meg a kölyköt? Azt mondja az én gazdám: - Nem, mert filtern, hogy rágyön a csúnyabaj! - Hajj - gondoltam -, csak tudtam vóna akkor, hogy csúnyabaj is van, még visítottam vóna is,meg meghömpörögtem vóna a fó'dön. Oszt lehet, hogy rám is jött vóna:Dehát nem tudtam én akkor, hogy ijjen is van! Majd úgy jártam vóna, mint Gyürgó' gulyás! Gyön fel a dombon, látja, hogy egy róka egeret akar fogni,félig benne van a lyukba. Megfogta a farkát, végigvágott rajta. Am meg ijjedtibe pofon fosta! Odakap a kípihe, szítkeni. Addig meg a róka elszaladt. Tavasszal meg at törtint, hogy hitt a gazdám hörcsögöt fogni. Eggyik jukba u döfködte a botot, nekem meg a9