Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Endreffy Zoltán: Az evangélikus tirpákok

lentkezik az ember lelkében. Az egyik fajta vallásos ember megnyugszik Isten akaratában, megadja magát a sorsnak. Az evangéliumi hitnek nem ez a lényegei Az igaz,hogy ilyenkor lázadással csak nehezítjük magunk és családunk életét. Hallottam olyan esetet, hogy a legnehezebb beszolgáltatások idején valaki - felindul tságában, tehetetlen kétségbeesésében - szétverte a saját kerítését. Mások az alkoholban kerestek vigasztalást. Ezzel is hangsúlyozom, hogy a vallásossággal kapcsolatban leiróttak nem minden tirpákra jellemzőek.Ahol evangéliumi meggyőződés van,ott tudja az ember, hogy nincs olyan nehéz helyzet,amelyben nem volna megoldás. A hit azt hirdeti, hogy van kiút a legnehezebb helyzetből is.Ebben a hitben a kétségbeesésnek nincs létjogosultsága. A hivő ember gyakran jár a kétségeskedés határán. A bajban az istenfélő tirpák felvette a maga keresztjét, lecsendesedett, aztán kereste a kiutat, a megoldást. így történt azután, hogy ilyen súlyos megpróbáltatások után felemelkedés, előrehaladás történt gazdasági, társadalmi, erkölcsi életében. Ilyen idők után tökéletesítette mezőgazdasági, állattenyésztési módszereit. Rendkívül érdekes az a kapcsolat,

s bizalmas viszony, amely a zsidó vallású gabonakereskedők és a tirpák gazdák között volt. Szinte korlátlan hitelt biztosítottak a sokszor anyagilag is megszorult gazdáknak: méltányos kamat mellett. A földmüvelés sok bajjal, küzdelemmel, előre nem látható nehézségekkel jár. E nehézségek az itteni gazdák előrehaladásának motorjai voltak. Ebből a szempontból vizsgálhatjuk az örökváltság kérdését is. Mi volt az az erő, amely képessé tette őket ilyen nagy erőfeszítésre? Hiszen ez ez a lépés az egész országban csak a nyíregyházi tirpákoknak sikerült. Próbálkoztak ezzel a szentesiek és más kunsági városok is, de ezek csak részben,