Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Endreffy Zoltán: Az evangélikus tirpákok

vagy egyáltalán nem sikerűitek az örökváltsággal járó szabadság megszerzéséért. A tirpákok nem akartak jobbágyokká válni,nem akartak félrabszolgák maradni. Ez a szabadság azt jelentette, hogy senkire sem támaszkodhattak; csak magukra, hitükre! Nyomorúságos volt ez a szabadság, különösen a szegényebb rétegek számára. Hiszen voltak földbirtokosok,akik szinte atyai gondoskodással törődtek jobbágyaikkal. Ez nem volt jellemző a földbirtokosokra, de a nagy nyíregyházi határ szélén volt ilyen földbirtokos is. Mégis, az örökváltságot választották - és jól választottak! Nem volt más támogatójuk,csak Istenben való hitük és a saját, józanabbik eszük. így jutottak el még jobban arra a meggyőződésre, hogy egymásra szorulnak. Az egymásnak segítését sokféle formában gyakorolják mind a mai napig is.A házépítést a rokonok közös erővel végzik el. Az idénymunkák idején egymásnak kölcsönösen segítettek.A rokonokat erős szálak fűzték össze. De most is elhatárolom magamat az idealizálástól. Ugyanis,ha az érdekek összeütköztek, akkor esetleg évekig tartó perekkel keserítették egymás életét. Elég gyakori volt a szomszédok közötti, évekig tartó harag, és nehezen1

assan ment végbe a haragosok kibékítése.Sokszor nevetséges dolgokon vesztek össze. Ugyanolyan gyarló emberek voltak, mint más népek, más vidékek lakói,de beletartoztak egy evangéliumi közősségbe.Ez az együvé tartozás idővel, néha nagyon sok év múlva, a megkötözött bégeket feloldotta. A vallási és felekezeti türelmesség kezdettől fogva jellemezte a tirpákokat. A kezdeti nehézségeket, az evangélikus istentiszteletek akadályozását - évtizedek múlva - elfelejtve, jó viszony alakult ki az evangélikusok és katolikusok között.A katolikus templom építése alkalmával e-