Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Endreffy Zoltán: Az evangélikus tirpákok

vakok sokat harcoltak azért, hogy legyen saját templomuk, de e mellett ugyanolyan fontosnak tartották az iskolák létesítését is. Az idetelepűlés alkalmával nemcsak lelkészt, hanem tanítót is hoztak magukkal. Az iskolák államosítása alkalmával az egyháznak kb. negyven tanerős iskolahálózata volt a városban és a tanyákon; a tanítók egy komoly százaléka a tanyákon tanított. Az evangélikus egyház életének a központjában az igehirdetés áll. Ez történik a templomokban,iskolákban családi otthonokban. Az igehirdetés céla,hogy az ember megismerje önmagát, Teremtőjét, földi hivatásának célját és értelmét. Ez minden ember életében mint hit - vagyis egyéni, személyi meggyőződés kell,hogy jelentkezzen. Az evangélikus egyháznak soha nem az volt a célja, hogy tömegembert neveljen. A tömegember nem gondolkodik, hanem megy a többség titán. Az ilyen ingatag hitet könnyen meg lehet zavarni azzal, hogy más jelszavakat kezdenek hangsúlyozni. A tömeg könnyen befolyásolható az egyik végletből a másikba.Egyszer éljent kiált valakire,nem sokkal később "feszítsd meg

"-et kiált. Ez a történelemben sokszor megismétlődött. A tirpák evangélikusságot az egyház erre a személyes hitre, önálló véleménynyilvánításra tanította. így aztán volt véleménye a saját vezetőivel szemben is. Ez a 258 év alatt többször is nyilvánvalóvá lett. Hogy kinek volt igaza, azt az egyháztörténelem döntötte el. Ezt a népet gyakran érték súlyos megpróbáltatások. Voltak járványok: dögvész, szárazság, éhínség; voltak háborúk, forradalmak. Sokszor került - szinte elviselhetetlenül - nehéz helyzetbe a tirpákság. Ilyen súlyos időkben lesz nyilvánvalóvá az,hogy az evangélium tanítása milyen mélyen gyökerezik az ember lelkében. A vallásos hit általában kétféle módon je-