Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

Takács Péter - Udvari István: Németek Nyíregyházán a XVIII. század második felében

NYÍREGYHÁZA I—

II—III. Urbáriuma ezen helységnek nincsen,hanem az miólta megszállották, mindétig két-három esztendőkig tartó contractusok mellett, minden haszonvételekért készpénzt fizetnek, mely contractusoknak valóságos másai itten sub A. adnectaltatnak. ie IV. Haszonvételei : 1. Az mit közönségesen vetni szoktak az lakosok határ jókban, mindazokat trágya nélkül megtermi az föld, nevezetesen az tavasz búzát, árpát, zabot, kölest és róst (rozsot). Az ősz-búza is, ha vetni szokták volna, hasonlóul megteremne, de minthogy egyszeri szántáshoz szoktak, ősz-büzát nem igen termesztenek. 2. Az kaszáló rétjeik pusztán lévén, minden árvizektül ment, szénájok is jő és alkalmatos a marha-tartásra. 3. Három- ás négy mérföldnyire alkalmatos eladó helyek vagyon jószágoknak, az hova jó és egyenes úton mehetnek, holmiéknek (holmijuknak) eladására. 4. Vonómarhák, fejőstehenek és juhok számára vagyon legelőhelyek. 5. Itatóhelyek is jó vagyon, sós tók és alkalmatos szikek is vágynak marháik számára. 6. Az közelebb lévő hegyaljai szőlőkben kézimunkáiokkal, annakidejében, mindenkor pénzt kereshetnek. 7. Kender- és lenáztató vizek bőven találtatik. 8. Vízimalmai fél-,egy- és két órányi fődre vágynak. Szárazmalmai pedig helyben találtatnak, elegendők. Kárai : 1. Ellenben pedig panaszolják az lakosok,hogy határjoknak azon része, melyen az legelőhelyek vagyon,homokos, és száraz időkben kevés hasznát veszik.Ide járul az is, hogy mivel az nép nagyon elszaporodott, kíntel

eníttetnek heverő marhájoknak számokra pusztá-