Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

ELŐSZŐ (Gyivicsán Anna)

ELŐSZÓ Több mint másfél évtizeddel ezelőtt,1975-ben alakult meg a tirpákok kultúráját kutató munkaközösség, amely immár ötödik tanulmánykötetében teszi közzé eredményeit. A 70-es évek közepén, amikor a Szabolcs-Szatmár Megyei Múzeumok keretén belül létrehozták ezt az intézményt, úttörő kezdeményezésnek számított. Ugyanis hasonló csoportosulással, amelynek tudományos tevékenysége kizárólag egy nemzeti kisebbségre irányult volna, más megyében akkor még nem találkoztunk. (Bár 1972-ben már létrehozták a nemzetiségi bázismúzeumokat - a szlovákok Békéscsabán - de ezek sokáig még az új profil kialakításával voltak elfoglalva, tevékenységük is elsősorban a gyűjtésre irányult.) Elképzelhető, hogy akadtak, akik anakronisztikusnak érezték azt, hogy a munkaközösség éppen ott jött létre, ahol a 18. században letelepedett , s új otthonra lelt szlovákság mára már szinte teljesen asszimilálódott, s a szlovák nyelv és kultúra ma már csak nyomokban megragadható töredékekben él. Nyíregyháza azonban etnikai történetében is egy kicsit mindig különbözött a magyarországi szlovák nyelvszigetek oly sokszínű és változatos közösségétől. S nemcsak rendkívül gyors asszimilálódása okán. Ugyanis,amíg a többi szlovák nyelvszigeten még a 19. század utolsó évtizedeiben,a polgárosodás folyamatában is,valamilyen formában meg tudott újulni a szlovák kultúra s annak intézményrendszere, addig Nyíregyházán ez a szlovák kultúra állandó bomlásnak volt kitéve. Ezt a történeti valóságot a kutató team tagjai természetesen jól ismerték. Körültekintésüket, s talán óvatosságukat jelzi a csoprt elnevezése,

s a te-