Németh Péter (szerk.): Nyíregyházi szlovák ("tirpák") nyelvjárási és néprajzi emlékek V. (Jósa András Múzeum Kiadványai 32. Nyíregyháza, 1991)

ELŐSZŐ (Gyivicsán Anna)

matikai célkitűzése is. Az tehát,hogy a tirpákságot illetően kizárólag a biztosabb kutatási alapot nyújtó nyelvjárást,

s népi,néprajzi emlékeket gyűjtő munkaközösségnek nevezték magukat. Ilyen témakörben bocsátották közre tanulmányköteteiket is. E területen támaszkodhattak ugyanis még arra a legidősebb generációra,amelynek tagjai még a szlovák kultúra töredékeinek ismerői,emlékeinek elraktározó! voltak.Támaszt,ösztönzést nyújtott munkájukhoz a magyar és a szlovák néprajztudomány kitűnő képviselőjének, Nyíregyháza szülöttének, Márkus Mihálynak a több évtizeddel korábban megjelent - a nemzetiségi kultúra kutatása számára modell értékűvé vált - munkája, éppúgy, mint jelenkori munkássága, szuggesztív személyisége. Nevezetes, s oly sokszor idézett könyvét:"A bokortanyák népé"-t gyakran emlegetik Nyíregyházán, de talán még nem mondták el, hogy Márkus Mihály ezzel a könyvével, s a benne alkalmazott módszerrel az elsők között ismerte fel egy kisebbségi kultúra átalakulási törvényszerűségeit, az interetnikus, kultúrák közötti kapcsolatok jelentőségét és funkcionálizálását, amelyet az európai néprajztudomány, az etnológia csak jóval később,a Nyíregyházától nagyon távoleso marburgi egyetem etnológiai iskolája ismert fel az 1960-as években. A nyíregyházi nemzetiségi munkaközösség kutatóit Márkus módszerének átvétele és megértése arra késztette,

s részben kényszerítette is, hogy a tirpák szlovákok kultúráját változásában vizsgálja, s ne csupán a hajdani szerkezetet próbálja rekonstruálni. Ezt igazolják a munkaközösség által eddig megjelentetett tanulmánykötetek is. Ezzel a módszerrel nyúlt a tirpák nyelvjárás felgyűjtéséhez Németh Zoltán, úgy, hogy a hajdani élő nyelvet, nyelvhasználatot, s