Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Július 12-én a 3. és 4. huszárezred egy erélyes ellentámadás után végre rövid harcszünethez jutott, s tervszerűen visszavonult a Jasiolda patak mögé. A lovas­hadosztály parancsnoka ekkor ismételten kérte a német hadtestparacsnoksagtol a huszárok pihentetését, hisz a 4. huszárezred június 22-e óta, július 2-áig szünet nél­kül menetelt, azóta pedig nap mint nap súlyos harcokat vív, nagy veszteségei van­nak, s az ezred teljesítőképessége végső határán van. A német hadtesparancsnokság ezt meg is Ígérte, ám a szovjet csapatok folyamatos támadása miatt a tervbe vett pihenő elmaradt, s a lovashadosztálynak még újabb heteken át súlyos harcokat kel­lett megvívnia, amíg Visztula mögött augusztus elején végre pihenőhöz juthatott. 157 Ezekben a harcokban az ezred ismét nagy veszteségeket szenvedett. A II. osztály létszáma 18 tiszt és 718 fő legénység, tehát éppen fele annak a létszámnak, mellyel az osztály a frontra indult. A 4. huszárezred átlagos vesztesége e napokban kb. 30 %-os volt, s ennél jóval nagyobb arányú, 50-80 %-os a fegyverzetben keletkezett hiány. Augusztus 3-án tehát a lovashadosztályt kivonták a harcokból és pihenőre, fel­frissítésre küldték Varsótól északra a Narew vonal mögé, Plohnen város körzetébe, ahol augusztus 20-áig tartózkodtak. Közben az 1. lovashadosztály parancsnokságát v. Ibrányi Mihály vezérőrnagy vette át a már korábban elvezényelt Vattay altábor­nagyot helyettesítő Schell Zoltán ezredestől. „A várva-várt pihenő sem jelent igazi pihenést. Minden nap meghozza a maga időtöltését, - többnyire kellemetlenségeit, főleg súrlódásait a helybeli német admi­nisztrációval. Szórakozásra sem alkalom, sem idő nincs. Meg kell sürgősen állapítani a fegyverzeti, felszerelési és ruházati hiányt. Össze kell állítani a szükségletet. Új­ból meg kell szervezni az összekeveredett alosztályokat, a raj- és szakaszkötelékeket és a parancsnoklási viszonyokat... Az osztály újból az eredeti, elvonulási szervezete szerint az alábbi létszámmal alakul meg: osztálytörzs, rádiósszakasz, rohamszakasz, nehézfegyver század, 4-, 5., 6. lovasszázad, összesen 14 tiszt, 114 huszár, 338 ló, 8 géppuska, 4 aknavető, 6 rádió és 3 mozgókonyha. Ez a létszám megfelel általában az osztály Nyíregyházáról való elvonuló létszámának 50 %-ának. Vagyis eddig az osztálynak 50 %-os vesztesége volt..." - írta naplójában Szabadhegy István. 158 A lóhiány miatt csak az I. osztály maradt lovon, a II. osztályt és a törzseket fogatokkal és gépkocsikkal látták el. A három hétre tervezett pihentetés és újjászer­vezés azonban a varsói felkelés miatt lerövidült. Augusztus 21-én indult el elsőként a 4/II. huszárosztály és egy lovas üteg a plohneni vasútállomásról, majd 27-én a lovasított részek is elindultak. A hadosz­tályparancsnokság Varsótól keletre, Zielonkára települt. Ettől kezdve a lovashadosz­tály a német csapatokkal együtt Varsó védelmét látta el, majd szeptember 3-ától fokozatosan vonták őket hátrafelé, míg végül szeptember 18-án, már Varsótól kb. 30 km-re nyugatra volt a 4. huszárezred. Előtte négy nappal már megkapta a had­osztály a parancsot, a végleges kivonásra és a hazaszállításra való előkészületekre. E napok történetéről megintcsak Szabadhegy' Istvánt idézzük: „Az osztály vezetéklovai eddigi - Varsótól kb. 100 km-re nyugatra lévő pihe­nőhelyükről beérkeztek. Végre vége a gyalogos állapotnak! A huszár ismét huszár lesz! Mindenki tiszta szívből örül. Szegények, azok is nagyon rossz kondícióban van­nak. Csupa csont és bőr! Azon a területen nem tudtak elég takarmányt annyi lónak felhajtani. 91

Next

/
Thumbnails
Contents