Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
v. Péchy Gáspár főhadnagy parancsnoksága alá rendelték. Ezt a századot az I. és II. osztály ló nélkül maradt huszárjaiból állították fel. Hozzájuk tartozott még a géppuskás századból 2 géppuska v. Pesthy József továbbszolgáló zászlós irányításával. Ezek az alakulatok gépkocsikon előreindultak a Dnyeperhez. Szeptember 7-én éjjel két órakor kapta az ezredparancsnokság azt a parancsot, hogy az egészséges lovakból állítson össze harcegységeket s azzal másnap legyen menetkész. Az ezrednek fel kellett állítani az ezredcsoport-parancsnokságot, egy osztály parancsnokságot, másfél lovas és 8 gépkocsizószázadot és a huszárüteget. A 3. huszárezred is hasonlóan állította fel a harcegységeit. Ezzel együtt Makay István ezredes, mint az ezredcsoport parancsnoka átvette a 3. huszárezred által kiállított egységek és az 1. lovas tüzérosztály fölött a parancsnokságot. Az ezredcsoport 7-én délután 3 órakor indult, s másnap délután 115 km-es menet után megérkezett a Dnyeper mögé, egyelőre hadtestartalékként. 148 Ez a pihenő nem tartott sokáig, mert már 10-én az ezredcsoportot Ankay Győző vezérkari ezredes csoportjába osztották, s feladatuk lett a folyammegfigyelést és biztosítást átvenni a 64. és 103. német zászlóaljaktól. A 155 kilométeres sávból ekkor a lovasdandár 45 kilométeres szakaszt kapott, melynek északi részén v. Mikecz Kálmán őrnagy, déli részén v. Schwartz Miklós alezredes (3. hu.e.) volt a védőkörlet parancsnoka. Ezen intézkedés alapján a kiutalt védőkörletet az ezred szeptember 11-én reggel 5 óráig átvette a németektől. Ezen a területen a szovjet csapatok erős ágyú- és aknavétőtűzzel szinte szünet nélkül erőszakolták az átkelést. A zaporozsjei vízierőmű felrobbantása után a Dnyeper vize majd 10 métert apadt, s így számos sziget keletkezett, segítve ez is az átkelési vállalkozásokat. Az átkelő szovjet csoportok egy-egy tábori őrsöt igyekeztek kikapcsolni a figyelőrendszerből. Szeptember 15-én éjjel például Buttykay Béla főhadnagy védőkörletében egy kb. 50 főből álló orosz egység a tábori őrsöt lerohanta. Kézigránátdobás után átrohantak az őrsön, majd nyugati irányban a kukoricásban eltűntek. Hiába riadóztatták a védőkörlet tartalékát, v. Szobotich Miklós százados századát, a kutatás eredménytelen maradt. Szeptember 16-án este fél tizenegy órakor az északi védőkörlet parancsnoka jelentette, hogy az ellenség meglepte Jármy Márton zászlós táboriőrsét. A táboriőrs tüzet nyitott, majd a közelharc után a túlerő elől kitért. Ez alkalommal két huszár megsebesült. A virradat beálltakor Splényi Géza százados parancsnoksága alatt egy harcjárőr a Jármy Márton zászlós táboriőrsétől délre lévő községet az ellenségtől megtisztította. Az ezred október 5-éig, tehát váltás nélkül 23 napon át biztosította a Dnyeper 24 km-es szakaszát. Feladatát minden körülmények között végrehajtotta, bár legtöbb esetben az éjjeli vállalkozások elhárítására igen csekély tartalék állt, mind az ezredcsoport-parancsnokság, mind a védőkörletek parancsnokai rendelkezésére. Ettől függetlenül az ellenséget sikerült a Dnyeper keleti partjára visszavetni és a folyamvédelmet helyreállítani. Október 6-án a vezérkar főnökének utasítására megkezdődött a lovasdandár leváltása. A 4. huszárezred kocsizó és gépkocsizó részei már október 6-án hátraindultak a vezetéklovakhoz Jelenovkára, a lovasrészek pedig másnap indultak el. 85
