Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)
A pengő megjelenésével, a stabilizációval új szerződést kellett kötni, melyre 1930-ban került sor. Az egyezség 10 évre szólt, ezt azonban 1940-ben az eredeti feltételekkel még 10 évre meghosszabbították. A szerződés szerint a kincstár évente, katasztrális holdanként 51 pengőt, összesen 14.535 pengőt fizet a városnak. Nyíregyháza városának joga a gyakorlóteret kettős árokkal körülvenni és azok közé fákat ültetni, a honvédség pedig a gyakorlatokhoz szükséges utász építményeket, árkokat, földhányásokat építhet, lőteret alakíthat ki, lőállásokkal, célkunyhókkal, melyeket azonban a bérlet megszűnésekor el kell bontani. A használt terület fűtermése és a legeltetési jog a kincstáré, az elültetett fák viszont a városé, ahol ő gyakorolja korlátlanul a favágatási jogot. 98 A gyakorlótér mellé a 30-as években az Eletón és a kaszárnya alsó részén alakítottak ki a huszárezred részére szérűskertet és szénarakodókat. * * * Az I. világháborút lezáró trianoni békediktátum igen szigorúan megszabta a csonka ország területére szorult magyar királyi honvédség létszámát és fegyverzetét. Az 1920. június 4-én aláírt béke szerint a hadsereg létszáma 35.000 fő lehetett, amiből 1750 fő a tiszt. Megszüntették az általános hadkötelezettséget és kimondták, hogy a magyar hadsereget a jövőben csak önkéntes belépés alapján lehet felállítani és kiegészíteni. A toborzott legénység szolgálati idejét legalább 12 évben, a tisztekét 20 évben szabták meg. Pontosan meghatározták a fegyverzetet és az egyes fegyverfajtákhoz tárolható lőszer mennyiségét is. A békszerződés katonai rendelkezéseinek végrehajtását a Magyarországra delegált Katonai Ellenőrző Bizottság kísérte figyelemmel. Ilyen körülmények között született a magyar királyi honvédség első hadrendje 1922 áprilisában. Az új hadrendbe 7 vegyesdandár (42 gyalogzászlóalj), a fővezérségnek alárendelt 4 huszárezred (16 század) 4 önálló üteg és 3 utászzászlóalj tartozott 1750 tiszttel és 30.196 főnyi legénységgel." Ezen új hadrend alapján került Nyíregyházára a debreceni 6. vegyesdandár gyalogsági parancsnoka. A 4. huszárezred szerveztébe ekkor egy árkász és egy távbeszélő szakasz, két osztály, osztályonként egy-egy huszár és egy-egy lovas géppuskás század tartozott. A lovasságot mint fegyvernemet a következőképp jellemezte az 1927-ben megjelent Harcászati Szabályzat: „A lovasság mozgékony, gyors és tűzerős fegyvernem. Hivatása: a harchoz kedvező előfeltételek teremtése, közreműködés a döntésben, a döntés után a siker kíméletlen kiaknázása vagy a balsiker ellensúlyozása és a felderítés. A lovasság feladatait úgy szabjuk meg, hogy jellemző tulajdonságai: a nagy mozgékonysággal párosult tűzerő, az utaktól való függetlenség, mindig érvényesüljenek. A lovasságot nem szabad oly körülmények között, melyekben különleges képességei nem érvényesülnek, pusztán és alkalmazást kereső türelmetlenségből vagy kényszerből feláldozni. Mert lóanyaga miatt érzékeny, gyorsan elhasználódik és nehezen pótolható, tehát alkalmi fegyvernem és rendszerint csak rövid ideig tartó feladatok végrehajtására alkalmazható. " 10 ° Ezen új elvek figyelembevételével rendezett bemutató gyakorlatot 1927 szeptemberében a debreceni 6. vegyesdandár és az akkor hozzá beosztott 4. huszárezred Nyírbátor határában. A gyalogsági és tüzérségi bemutató után a huszárok következtek. Adjuk át a szót most a Nyírvidék tudósítójának: „...v. Déschán Benő ezredes, 59
