Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

hogy letöröljük, hiszen úgyis lesz még részünk lovasrohamban, pedig ez volt a világháború alatt első és utolsó lovasrohamunk..."

75 Mialatt az ütközet tartott, az ezred jobbszárnyán az ütegeknél és a lövegfedezetnél újabb csata fejlődött ki. Itt eleinte a két üteg egymás mellett állt, majd amikor a kozákok erősen rohamoztak, az egyik üteg hátrafelé állást változtatott, és onnan igen eredményesen vette tüz alá a rohamozó ellenséget. Az ütegektől jobbra foglalt állást a fél 5. század, a lövegfedezet. Az oroszok az első rohamot itt is 3-4 századdal kezdték, több hullámban. Ez a roham jobb szárnyával áthatolt a 4. század állásain, középpel az elől maradt üteget, balszárnyával pedig a lövegfedezetet érte. Az üteg az utolsó percig lőtt, de a rohamot nem tudta megállítani. A kezelő legénység ezután az ágyúk alatt keresett menedéket, de az orosz lovasok az üteg egész személyzetét lekaszabolták vagy ledöfték. Az üteg hat tisztjéből négy elesett, kettő súlyosan sebesült. A kozákok ezután visszafordultak. A lövegfedezet tűzzel verte vissza az ellene irányult rohamot. Félóra múlva azonban a kozákok a lövegfedezetetet támadták meg. Bár a kiküldött járőr időben jelentette az ellenség közeledtét, a rohamot nem sikerült feltartóztatni. A kifejlődött kézitusában a 27 karabélynyi lövegfedezet parancsnoka, gr. Haller Pál főhadnagy és 10 huszár elesett, a többiek szétszóródtak. Ez idő alatt már az egész ezred lóháton volt, hogy a birtokában maradt csatatéren az esetleg megújuló orosz támadást visszaverje. Hiányzott azonban az utászszakasz, mely a kézitusában teljesen felmorzsolódott (közülük mindössze három huszár tért vissza), és a lövegfedezet, a fél 5. század. Ugyancsak hiányzott a rohamot vezető Mayer alezredes. A messze előreszáguldó tisztet a kozákok közrefogták. A hősiesen védekező osztályparancsnokot számtalan lándzsaszúrás érte. Holtan bukott le a lováról. Ez volt tehát a 14. huszárezred tűzkeresztsége, melyen igen súlyos veszteségekkel esett át. Mayer alezredesen kívül itt esett el Békássy Ernő százados, a 4. század parancsnoka, Ujházy főhadnagy, az utászszakasz parancsnoka, Dungyerszky Iván főhadnagy, a 4. századtól és gr. Haller Pál főhadnagy az 5. századtól. Megsebesült Wehle százados, a 6. század parancsnoka, és br. Jacobs Ernő százados. Az ezred, bár augusztus 15-diki állományának alig felével rendelkezett, emelkedett hangulatban hagyta el a csatateret, hisz kézitusában győzelmesen szállt szembe a túlerőben lévő ellenséggel. Ezek után az 1. lovashadosztály helyét a 38. honvéd gyaloghadosztály vette át, az orosz erők azonban visszaszorították őket. Ekkor ismét a huszárokra került a sor, akik a visszavonulást biztosították, sőt a 14. huszárezred egy százada a hadosztály tüzérségének lövegfedezetét adta. Egy rövid pihenő után augusztus végén, szeptember elején újból nehéz napok következtek az ezredre, melynek századai ebben az új hadműveleti időszakban szinte teljesen leromlottak. Az ezred a Dnyesztertől délre Sztaniszlau-Sztrij felé biztosította a 2. hadsereg visszavonulását, majd szeptember közepére már a Kárpátok előterébe, Szánokra vonult vissza. Itt az 1. és az 5. lovashadosztály harcképes részeiből egy különítményt állítottak össze Berzeviczy Béla, a 7. huszárezred parancsnoka vezetésével. Ehhez a különítményhez az ezred Wehle százados parancsnoksága alatt egy századot adott, 107 lovassal. Ide került még Szkenderovich Tamás főhadnagy, 44