Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

volt, élén Jóny László ezredessel, a dandár másik ezrede a marosvásárhelyi 9. honvéd huszárezred. A 11. lovashadosztályt ekkor a Brudermann lovassági tábornok által vezényelt 3. osztrák-magyar hadseregbe osztották be. A felvonult lovasalakulatokat először a határ megfigyelésére és a betört kozák csapatok elűzésére alkalmazták, majd augusztus 15-én kezdődött a hadműveleti lovasfelderítés. Ali. honvéd lovashadosztály feladata a Lemberg körül gyülekező 3. hadsereg északi szárnyának biztosítása és felderítése az arcvonal előtt Luck irányában. Az 5. honvéd huszárezred augusztus 15-én Stojanownál esett át a tűzkeresztségen olyan lovasrohamot produkálva, mely után a kozákok szerte Galíciában már csak „vörös ördögökként" emlegették a magyar huszárokat. Augusztus 15-én, délután hozták a hírt a 24. dandárnak, hogy Stojanowtól északkeletre az erdőben orosz lovasság, tüzérség és géppuskás osztagok nyomulnak előre. Erre a dandár is odaindul, s Jóny László parancsnok a 9. ezred I. osztályát és az 5-ösök II. osztályát az erdőn át az ellenségre küldte, a többieket az erdő északi szélénél gyülekeztette. Adjuk át a szót most dr. Berend Miklósnak , az ezred későbbi orvosfőnökének: „Hegedűs ezredes, Ghyczy , Füzesséry és Rabong szakaszaival az eredeti parancs szerint hosszirányban vágott át az erdőn. Kisietnek, tüzet kapnak...még az erdőben voltak, amikor a „Rajta! Rajta"-t hallották: azalatt megtörtént a roham. Az erdőben a sűrű fák és keresztárok miatt meglazultak a kötelékek; előbb az 5-ösök, azután a 9-esek bukkantak ki a sűrűből...előbb ellenséges lovasság áll az útjukban; de csak egy percre, mert a következő percben már szét van szórva és menekül. Előttük egy völgy, attól jobbra majdnem a hátuk mögött egy domb, azon ágyúk. A domb aljában tüzel három orosz gépfegyver; az ágyúk mellett sűrű lovascsoportok és rajvonalban orosz gyalogság mint ágyúfedezet tüzel ahogy bír. Alig hogy megforgatja a kardját az erdőből legelői kiugrató huszár a feje fölött - jeléül, hogy látja az ellenséget - Jorgati mán!" - zúgja a többi, és még az sem bizonyos, hogy ki adta ki a roham jelszót, valószínűleg az első huszár, aki nekivágtatott! Rohamra hí a kürt; torkaszakadtából fújja a két kipirult arcú ezredtrombitás a halálosan izgató rohamjelet a vágtató lovon; a huszár jól beleül a nyeregbe, megszorítja a kardot; megfeszülnek az izmok, a „Rajta! Rajtá"-tól megzendül, megharsan az erdő; reng a föld és fújva vágtatnak a paripák - mint réges-régen: Isaszeg alatt. A tulajdonképpeni rohamot az 5-ik ezred 5. és 6. százada és a 9-esek 1. és 3. százada meg a 9. ezred utászszakasza vívta, verekedte végig... Olyan hirtelen jött ez a roham, olyan őrültség az, amire a huszárok vállalkoztak, hogy az orosz tüzéreknek... az ámulattól, a megdöbbenéstől elzsibbad a karjuk, eláll a lélekzetük... Én azt hiszem, hogy csak azért sikerült ez a roham, mert - lehetetlen volt... Kattognak az orosz géppuskák, a srapnell-zivatar szembevillámlik, szembe dörög, de a domb aljából is villám cikázik a kardok acélján és ott is dörög a „Rajta! Rajta!" Az orosz tüzérség, az első zsibbasztó rémületet leküzdve, gyorsan lead egynéhány ágyúsortüzet, de könnyebb megállítani a lezúduló zivatart, a gátjaszakadt folyót, mint ezeket... 36