Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Lóápolás után megetették, megitatták a lovakat a huszárok, majd a közeli utcáról felharsanó trombitaszó jelezte, hogy megfőtt a menázsi. Ezután a felszerelés, a fegyverek pucolásához fogtak. „Micsoda jókedvvel végezték munkájukat a huszárok! Törülgették, pallérláncolták, kefélték, kengették, súrolták, szétszedték, összerakták a dirib-darabokat, míg végre tiszta volt minden". Közben ismét felhangzott a nóta: „Szép a huszár mikor masírozik Szép a huszár mikor masírozik Mentét köt a vállára Kardot az oldalára Úgy megyén a csatába Az halálra. Szép a huszár ha felül a lovára Szép a huszár ha felül a lovára Négyesével egy sorba Őrmester úr utána Marsot fúj a trombitás A városba." Mire mindennel végeztek a trombitások már a takarodót fújták. 1890-ben, még a nyíregyházi bevonulás előtt, Nagymihályról Székelyhídra, császárgyakorlatra, masírozott a regiment, s közben 9 napra Tiszalökön szállásoltak el és az úsztatást gyakorolták. A továbbvonulás előtt egy igazi jó huszárcsínnyel arról is gondoskodtak, hogy ezt a kilenc napot egyhamar ne felejtsék el a lökiek. Az utolsó éjszaka a huszárok a gazdák legelőn éjszakázó lovaikhoz osontak. A lovakat őrző legények már javában aludtak, s egy jó óra alatt majd háromszáz lovat nyírtak meg a katonák. Minden lovat két huszár vett munka alá. Egyik tartotta, a másik nyírta a sörényét, farkát szép simára. Persze nemcsak mulatságból, csíny tevésből tették ezt a huszárok. A lóápoláshoz, a ruha rendbentartásához sok-sok kefe kell, melyet a huszár nem a boltban, kantinban vásárolt meg, hanem maga kötötte. A keféhez pedig ugye - lóször kell. Másnap reggel, amikor elindulás előtt a löki piactéren felsorakozott az ezred és Lenk Albert ezredes megszemlélte őket, minden huszár azért imádkozott magában, csak az ezredes úr meg ne nézze a nyeregtáskákat, hogy a felszerelés előírásszerűen van-é benne, mert akkor nagy baj lesz. „De a jó Isten, aki szereti az ő huszár gyermekeit, dacára, hogy megkáromolják (ezt most elsősorban a löki gazdák tették a legelőn), jó kedvre ébresztette fel az ezredes urat. És nem történt semmi baj. Kinek lett volna belőle haszna? Néhány huszárnak baja származott volna belőle, mert tudni illik a legközelebbi kvártélyon két óráig futrás kötélen lógott volna a palánkra kikötve, ami olyan mulatság, hogy soha sem látott még senki olyan legényt, aki hasonlóra vágyott volna. A lovaknak a lenyírt szőre? Majd kinő most esztendőre.. Hogy haragszik nagyon Lovas András bátyánk? Majd megbékül ő is. 0 sem volt jobb a Deákné vásznánál, (t.i. Lovas András is Königgrätzet járt 14-es huszár volt, s ezt a csínyt akkoriban ő is elkövette egypárszor.) Vagy talán nem is haragszik már olyan nagyon, hisz huszár tréfa volt. 0 is úgy tett volna. "

44 27