Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

saját apját, anyját tartja legszebbnek a többi emberek, asszonyok között. Mi is Szőke Gabi pajtásommal ezért tartjuk a világon a legszebbnek azt a huszárezredet, amelyről gyermekkori álmaink szövődtek, mely álmok húszéves korunkban valósággá váltak, sőt amelyről most is álmodunk..." Megemlékezik a naplóiró kedves tisztjeiről is, Vétsey Edéről, Csicsery Gézáról, Pongrátz Ferencről, Dolleschall Miklósról, Nagy Ákosról, Oehm Tivadarról, Majer Gézáról, Báró Buttlerről , Nagy Sándorról és Fráter Konrádról. A beszállásolásról az alábbiakat jegyezte fel Kórik Gábor : „Elemi iskolás fiúknak mindig igen nagy esemény volt az, amikor huszárok érkeztek a faluba. Már tudták előre, mert egy nappal előbb kvártély csinálok járták be a falut kisbíróval vagy hitessel, minden udvarra benéztek, hogy hány ló fér el az istállóban. A kvártély csinálok felírták a palánkra, hogy abba az udvarba ebből a századból és ebből a szakaszból ennyi ló és ennyi ember fog be szállani. Ilyen formán pi: H.R. 14- 3. E. II. Zug. 6 ember, 6 ló. (14. huszárezred, 3. század, 2. szakasz) Másnap dél tájban csakugyan megérkeztek a huszárok. A község elé érve a század előtt lovagló hat trombitás harsányan belefújt hangszerébe... Legelébb az ezred jelét (Regiments-ruf) fújták a trombitások, utána a Generalmarschoi... A csapat élén arany zsinóros főfő huszár lovagolt szénfekete paripáján, a község bejáratánál kirántotta ragyogó kardját. A trombitások kis időre elhallgattak. Az a főfő huszár magasra emelte kardját, messzecsengő hangon kiáltott: Habtacht (habták - Vigyázz!) Erre a szóra kihúzták magukat a huszárlegények... Ergreiß den Säbel! - kiáltja a főfő huszár és egy szempillantás alatt az egész csapat kirántotta a kardját... A községet tisztelték meg ezzel a dologgal a huszárok. A hat trombitás (mind szürke lovon ülve) ismét rákezdett arra a gyönyörű marsra... A falu közepére ért a század. A kvártély csinálok odamentek roppant katonás lépésben ahhoz a főfő huszárhoz, .jelentették, hogy a kvártély készen van. A főfő huszár egy rövid szavára (Versorg den Säbel) hüvelybe repültek a kardok, minden huszár megveregette a lova nyakát. A csapat leszállt a lóról és gyalogosan vezetve be a lovat, be az utcákra, bekvártélyozni." A házaknál a huszárok lenyergeltek, levetkőztek, s nekiláttak a megizzadt lovakat lecsutakolni. „Poros, izzadt volt a ló, poros, izzadt volt a szerszám, poros izzadt volt a huszár is. Első a ló. Száraz fényesre kell azt csutakolni. Hozzáfogtak tehát a huszárok a lovat csutakolni. Ha nem lettek volna izzadtak, kimelegedhettek a csutakolásban. Mert ez olyan művelet, hogy csak akkor ér valamit, amikor a huszár beleizzad. És csak akkor megy jól a dolog, ha énekelve végzik. Rázendítettek a nótára a huszárok. Döngött a ló hátán, oldalán a szalmacsutak. Az éneklő, csutakoló huszár lelke elmélázott, talán haza, valahol a Nyírbe egy kis faluba. Az édes anyához, vagy ki tudja kihez? Ferencz Jóska udvarában van egy fa Két sorjában áll a huszár alatta Szomorún szól rézsarkantyúm taraja Édesanyám ha hallaná, de sírna. Ferencz Jóska azt írta a muszkának Lányokat ne sorozzon katonának Mert a lánynak tizenhárom ruha kell Az aljára pirosbársony fodor kell." 26 /