Bene János: A nyíregyházi huszárok. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum kiadványai 31. Nyíregyháza, 1991)

Alig telt el két év, s elkészült a 39 kisebb-nagyobb épület, a mintegy 30 hold területet övező téglakerítés, és a Tokaji úton az ezred kórháza. A város laktanyaépítési bizottsága 1891. október 19-én és 20-án vette át az építő cégtől a kaszárnyatelepet az építési szerződésben foglaltak alapján. A vállalkozó az épületekre két év garanciát vállalt, úgyhogy a végleges átvétel csak 1893. július 21-én történt meg. Ez a kaszárnya az akkori idők legmodernebb igényeinek megfelelően épült, és az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legkorszerűbb, pavilonrendszerű lovassági laktanyája lett, amit a város tartott fenn a katonai kincstár által fizetett évi 44.385 forint bérleti díj fejében. Az átvétel után a Nyírvidék is hosszabb közleményben ismertette a város új büszkeségét: „...A vizsgálatot egy polgári és katonai tagokból álló vegyes bizottság foganatosította. Tagjai voltak e küldöttségnek polgári részről: Miklós László alispán, Bencs László polgármester, Koczokh László kir. főmérnök, dr. Jósa András vármegyei főorvos, dr. Meskó Pál városi főorvos, dr. Meskó László városi tiszti ügyész, Kerekréthy Miklós első tanácsos, Horváth Gyula városi mérnök, katonai részről a 14- huszárezred ezredese, egy alezredes, egy műszaki igazgató, egy ezred-orvos és több tiszt. A vegyes bizottság munkálata két napon át tartott, a vizsgálat épületről épületre, szobáról szobára menve ejtetett meg... A beépített terület egy hosszas négyszöget képez, a melynek kidomborodó elővonalában a két kis kapuépület az őrség, a felügyeleti tiszti szoba és a pénztári helyiség befogadására; és 8 tiszti lakást magába foglaló két egy emeletes főtiszti laképület van elhelyezve, a melyekkel csinos vasrácsos kerítéssel összekötve a két oldalon a monumentális arányokban épület két nagy fedett lovarda képezik a főarczvonalat, a melynek közepén a szép kivitelű homlokzatán Nyíregyháza város czímerével díszített törzsépület emelkedik ki, a mely az ezredparancsnokság, a segédtiszti, kezelési és egyéb hivatalos helyiségeket, továbbá az egyéves önkéntesek tantermét és a tiszti felolvasási és kaszinó helyiségeket foglalja magában..."

38 A téglalapon belül egyenlően felosztva állt a két egyemeletes altiszti lakóépület (egyenként 10 altisztnek való lakással) és hat szintén egyemeletes legénységi épület egy-egy huszárszázad, azaz körülbelül 150 ember részére. Ezekben az épületekben 8 tágas és világos szobában helyezték el a legénységet: szobánként 1 altisztet és 17 huszárt. Ezenkívül helyet kapott az épületben a századraktár, a század mesterembereinek műhelye, s a többi altiszt és az őrmesterek szobája. A téglalap külső vonalán a tiszti lovak istállóját és a 12 legénységi lóistállót helyezték el egyenként egy-egy félszázadnyi ló részére, 78 lőállással. Az istállóépületek közepén voltak a nyereg-és zaboskamrák, ezek padlásán a szénatárolók. Az istállók sora mindkét oldalon egy-egy patkoló kovácsműhellyel záródott, egyenként hat tűzhellyel és kohóval (századonként egy műhely). A téglalap hátsó oldalát a zuhany- és mosóépület és a harmadik, a kis fedeles lovarda foglalta el. A háttérben állt még a fogdaépület, a markotányos épület, mely magába foglalta a legénységi konyhákat, étkezőt, az altiszti ivószobát, s ugyancsak a helyiségek szolgáltak rossz időben legénységi tornaés vívóterem gyanánt. Hátul állt még az ezredraktár, a szekérszín, a gyanús és beteg lovak istállója. Harminckét kút látta el a kaszárnyát friss vízzel. A trágya eltávolítására kisvasút szolgált, mely a telep mindkét oldalán az istállók előtt futott, s bányacsilléken 22