Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)
Összegzés
Céhalakulás csak a mezővárosokban figyelhető meg, a falvakban az ipar céhes keretei nem épültek ki,mivel felbomlottak, mielőtt elérték volna azokat. Ugyanis egy-egy terület céhesedésében két fokozat figyelhető meg.Az elsőben a terület szabad királyi városaiban bomlásnak indult a céhszervezet, ugyanakkor mezővárosaiban erős céhesedés zajlik. A második fázisban a céhesedés falura tevődik át,megindul a bomlás a mezővárosokban, 1^4 vagyis a társadalmi-települési hierarchia alsó szintjei felé terjedő folyamatot mutat. Szabolcs megyében a céhszerveződés üteme és mértéke nagy szóródást mutat. Országosan a céhek 29 Z-a alakult a XIX. században. Szabolcs megyében ez az arány teljesen eltolódott, ugyanis a céhek 81 m-a a múlt században jött létre. Igen nagy eltérés mutatkozik abban is, hogy milyen mértékben terjedt el a céhszerveződés egy-egy megye különböző településtípusai között. Szabolcs megyében a települések 5,5 Xban voltak céhek, hasonlóan a tiszántúli régiókhoz, és a mezővárosok 2/3-ában. A XIX. századi céhalakulások egyik jellegzetessége, hogy nagyon sok vegyes céh jött létre. Úgy tűnik, hogy ez a korszak speciális céhformája,elsősorban azokon a területeken, amelyeken a kézművesipar fellendülése a feudalizmus bomlásának időszakában megy végbe,és ahol a céh volt az egyedüli szervezeti keret arra, hogy biztosítsa a kézműveseknek a nem szabad lakosságnál kedvezőbb, privilegizált helyzetét. Másrészről a falvak,mezővárosok kézművesei egyegy szakmát olyan kevesen alkották,hogy önálló céhek létrehozására nem voltak képesek, ezért számukra az 164. GYIMESI Sándor 1975. 171.