Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

I. Bevezetés

I. BEVEZETÉS Magyarországon a XVIII.század első fele a céhek újrafelvirágzásának a kora. Az Alföldön és a Dunántúlon a törökök kiűzése után indult meg a céhszerveződés. * A céhesedés folyamatában három fázis különíthető el: a szabad királyi városokban a céhalapítások virágkora a XVIII.század elején, a mezővárosok jelentős részében a XVIII. század vége, a falvakat a a XIX. század elején érte el a céhesedés. 2 A céhesipar a XVIII. század második feléig ki tudta elégíteni a csekély szükségleteket, bár már az 1710-es évektől megkezdődtek a manufaktúra alapítási kisérletek. A XIX. században fellendülő mezőgazdasági árutermelés megnövelte a vásárlóerőt,emiatt a mezővárosi és falusi céhek száma gyorsan nőtt. A növekedés csak az 1840-es években lassult le. 3 Az 1771.évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon (a falvak kivételével) 30921 iparos élt.Közülük 13934 volt a mester, 12316 a legény,4671 az inas.Az ezt követő több mint fél évszázad alatt az iparosok száma gyorsabban nőtt,mint a lakosság száma. 1777-ben 242 keresőre, 1846-ban 51 keresőre jutott egy iparos. Az iparűzők számának növekedésében közrejátszott több, az iparűzést megkönnyítő rendelet bevezetése. II. József 1783. évi rendelete a jobbágyoknak is engedélyezte a mesterségtanulás szabadságát, 6 I. Ferenc pedig 1805-ben lehetőséget adott a 1. EPER

JESSY Géza 1967. 7. 2. DÓKA Klára 1979. 84. 3. Magyarország története IV/1. kötet. Bp.1986. 638. 4. ÁCS Zoltán 1982. 26. 5. Magyarország története V/l. kötet. Bp. 1986. 374. 6. EPER

JESS

Y Géza 967.