Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

I. Bevezetés

zsidó iparosoknak mesterségük folytatására. Szintén I.Ferenc adott ki 1813-ban egy céhszabályrendeletet, amely rendezte az új céhlevelet váltó és a korábbi privilégiumot meg nem újító céhek egymás közötti viszonyát. E rendelkezések után azokat a céheket tekintették törvényesnek,amelyek új szabadalmakat váltottak a kancelláriánál. ~? A mezővárosi és falusi céhek kialakulása sajátos módon egybeesett a céhrendszer bomlásával. Szinte ugyanakkor megkezdődött a céhek korlátozása,részben törvények, részben az állami gazdaságpolitika eszközeivel. A XIX. század közepétől 3 hullámban indult támadás a céhek ellen. Az 1840-es évektől a megyék a céhekben látták a "nemzeti felemelkedés" legfőbb gátját. A gyakorlatban a kontárok támogatásával fejezték ki elégedetlenségüket a céhek korlátozó törekvései ellen. Az 1850-es években megtörték a céhek iparkorlátozó tevékenységét, az 1860-as évektől pedig biztosították a szabad iparűzést. & A céhek működését, annak szerepét egy-egy terület iparosodásában nem ítélhetjük egyoldalúan negatívnak. Az ipar decentralizációja,a mezővárosi és falusi ipar erősödése csak részben magyarázható a szabad királyi városok iparosainak vidékre szorulásával. A vidéken élő kézművesek, céhesek gazdasági és társadalmi helyzete nagyjából azonos volt. Nem polgárok, hanem jobbágyok ill. zsellérek voltak, akik feudális szolgáltatásokkal tartoztak. Jogilag a falusi és mezővárosi céhek első fokon földesúri ellenőrzés alatt állottak (a XVIII. század második feléig szabadalmaikat is a földesúrtól nyerték) második fo7. DÓKA Klára 1979. 90. 8. ÁCS Zoltán 1982. 26-27.