Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

V. A céhek belső élete és működése

lat levelet neki tartozik adni.. " 148 A céh elöljáróinak élelemmel és borral való megvendégelésének szokása a céhes korszak végéig, a céhek megszűnéséig megőrződött. Az inas felszabadítása után még nem vált teljes jogú legénnyé, hanem még kb. fél évet tovább kellett dolgoznia mesterénél; ún. béresi inasságot, más néven apródbérességet szolgált. Ez Szt. György naptól Kiskarácsonyig tartott, s ezen időre fizetsége a szűcsöknél maximum 20 báránybőr volt. 149 Ennek letöltése után léphetett be a legénytársaságba. A legénytársaságok a céh keretei közé tartoztak, s bár önálló ládával, tagdíjbevétellel rendelkeztek, vezetőjük mindig a céh által kiküldött atyamester volt. A szervezetet a vallásos jellegen,a szegény és beteg legények támogatásán kívül a vándorlás intézménye ill. az ezzel kapcsolatos munkaközvetítői feladatok hozták létre. A társaságok jelentőségét is ez adta meg. í50 Az iparilag kevésbé fejlett északkelet-magyarországi területekre is jellemző volt, hogy a legények száma nem érte el a mesterekét; a mesterek állandó munkaerőhiánnyal küszködtek, így igen nagy figyelmet fordítottak a legények szegődtetésére, annak szabályozására. Bár előírták a kötelező vándorlást, de a legénynek előtte két évet még helyben kellett dolgoznia, majd utána következett a legkevesebb 3 éves vándorlás. Ha vándorlegény érkezett a városba, annak jelentkeznie kellett az atyamesternél, aki kijelölte a műhelyt, ahol dolgozni fog. A munkaerőhiány miatt 148. Báthori István Múzeum Adattára 154-84, 25-26. 149. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói szűcs céh artikulusaí 1671. 6. pont 150. Uo. 7. pont