Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

V. A céhek belső élete és működése

a mesterek igyekeztek kijátszani ezt a szabályt. Még mielőtt a legény jelentkezett volna az atyamesternél, az úton kézfogással kötött egyezséget a legény és a mester. Ezt sérelmesnek találták azok, akiknek nem "jutott" legény, ezért a céhgyűlés rendeletben tiltotta meg a legények ily módon való felfogadását. Minden legény csak egy esztendeig lehetett egy mesternél, Vízkereszt napján tovább kellett állnia.Meghatározták a mesterek legényhez jutásának sorrendjét is. Elsőbbséget élveztek a céh elöljárói, aztán következtek az atyamester és a nótárius, majd a többiek, "...az öreg mester öreg Legényt, az ifjabbnak ifjabb Legényt adjon az Atyamester úr" szólt a rendelkezés. 151 Igen szigorúan büntették azt a mestert,aki elcsalta más műhelyében dolgozó legényt. A céhek némelyike külön rendtartást is készített, a legények számára. Ezekben pontosan meghatározták a műhelybe állás körülményeit, az egy nap alatt elvégzendő munka mennyiségét, a munkaidő hosszát, a legénytársaság működési rendjét, az utcán és a háznál való magatartást, a templomba járás rendjét, módját, a legény helyes ruházatát. A szabályok megsértését, be nem tartását büntették. Büntetés járt azért,ha idő előtt elhagyta a legény a számára kijelölt műhelyt, ha nem jelent meg a legénytársaság gyűlésén. A legény is kötelezhető volt mezei munkák végzésére; ennek megtagadása miatt büntette a céh pl. Smínyál Józsefet 3 váltóforintra 1836-ban. A legénynek tengerit kellett volna törnie,ám ő ezt megtagadta: mestere hazaküldte a műhelybe dolgozni, de ehelyett a műhelyt feldúlta és semmit sem dolgozott. Egy másik esetben viszont a céh Bokor József mestert marasz151. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói csizmadia céh iratai 1829-1868.