Szabó Sarolta: Céhek Szabolcs vármegyében. (Jósa András Múzeum Kiadványai 30. Nyíregyháza, 1993)

V. A céhek belső élete és működése

V. A CÉHEK BELSŐ ÉLETE ÉS MŰKÖDÉSE A céhek története, a céhes törvények és szokások gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Az inasszegődtetés, legénnyé avatás és mesterré fogadás szigorúan megszabott és hagyományszerüen öröklődő formák szerint történt. A középkori gazdálkodás zárt rendszerének megfelelően a céhszabályok a legapróbb részletekig meghatározták, merev keretek közé szorították a céhek működését.A céhrendszeren belül az inas (más néven apród) állt a hierarchia legalsóbb fokán. (Az apród elnevezés a nemesi szolgálat legalsóbb fokán álló ifjakat i1lette,innen került át a XVI-XVII.századi céhszabályokba.) 141 A

z inas kötelességét,feladatait nemcsak a XVII. századi céhartikulusok rögzítették, hanem az inasregulák is. A 10-12 éves gyereket a próbahét leteltével a céhgyűlésen, a szegődtetési díj és a cautío lefizetése után szegődtették be. Ehhez először be kellett mutatnia a keresztlevelét, és ha jobbágy származású volt, a földesúrtól való elbocsátó levelét. A nagykállói szappanfőzők céhének szabályzata meghatározta a tanulóidőt, az inas járandóságát. Aki "...az mesterséget tanulni akarja, és inasul reá áll, apród esztendőt két esztendeig szolgáljon. .. " A mester "tartozik nekie az két esztendőre hat forinttal egy kisniczér bél let dolmánynyal, egy kisniczér bél let mentével és egy kisniczér nadrággal." 1

42 A nagykállói csizmadiák artikulusa, amely közel ugyanabban az időben keltezett mint a szappanfőzőké, pontosan meghatározta az inas fel fogadásának körülményeit is: "Minden Inas aki nem fi141. TAKÁCS Béla 1982. 117. 142. SzSzMLt. IX. 5. A nagykállói szappan főzök artikulusai 1651. 18. pont